Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1922

1922. augusztus

\ A dunáninneni ev. egyházkerületnek Tordason 1921. évi szeptember hó 7-én tartott közgyűlése lándori dr. Kéler Zoltán kerületi felügyelő ur Őméltósága kezdeményezésére elhatározta, hogy örök álmát a balassagyarmati ev. temetőben alvó boldog emlékű dr. Baltik Frigyes sirja fölé emlékkövet állit s ennek mielőbbi megvalósítása érdekében Kiss István h. püspök s lándori dr. Kéler Zoltán egyházkerületi felügyelő elnöklete alatt dr. Händel Béla, Kirchner Rezső és Kardos Gyula tagokból álló bizottságot alakította. A bizottság megbízásához hiven felhívást, illetve gyüjtőivet bocsátott ki a dunáninneni ev. egyházkerület egyházközségeihez, a testvéregyházkerületek gyülekezeteihez s néh. dr. Baltik Frigyes befolyásos tisztelőihez. A gyűjtés szép eredménnyel járt. A befolyt összegből megalkottatta Keviczky Hugó szobrászművésszel az elhunyt főpásztor síremlékét, melynek homlokzatán kereszten nyugszik dr. Baltik Frigyes bronzba öntött arca oly tökéletes kivitellel, aminőt csak egy ihletett művész keze formálhatott. Az emlékkő felavatása az egyházkerületi közgyűléssel kapcsolatosan 1922. évi augusztus hó 24-én történt meg az alább leirt megható, felemelő, a jelenlevők által soha nem feledett ünnepély keretében. 1922. évi augusztus hó 24-én Va 9 órakor harmadszor szólalt meg az ev. templom impozáns harangja. Ércszava zúgva, búgva hangzott végig a város fölött, hívogatva a népeket: jöjjetek el, imádjuk, boruljunk le arccal, hajtsuk meg térdeinket a mi teremtő Urunk előtt. S mire a harang elnémult, a templom szorongásig megtelt áhítatos közönséggel, amelyben képviselve voltak a hitfelekezetek, a város, a polgári és katonai hatóságok. A szép és változatos akkordokban bővelkedő, az ünnephez méltó, bus, mélahangu orgona-előjáték után felzendült a hivek ajkán: „Isten én erőm és bizodalmam" kezdetű ének, amelynek 4. verse után Kirchner Rezső püspöki titkár az oltár előtt a következő imádságot s oltári igét olvasta: „Neked szól első gondolatunk, Téged keres, Hozzád emelkedik lelkünk az imádság szárnyain jó Atyánk, hogy nem engedted elfelejteni intésedet, mellyel arra tanítottál, hogy megemlékezzünk a mielőttünk járókról és azoknak hitüket kövessük. Téged illet a dicsőség és hálaadás, hogy most, amidőn egybesereglettünk közelről, távolról, de mindannyian egy lélekkel és akarattal,