Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1921

1921. szeptember

1. De elsősorban reményt nyújt nekünk egy jobb jövő kiküzdésére az a tény, hogy a világ legnagyobb és leghatalmasabb népének, Amerika, jóindulatát és erkölcsi támogatását már is bírjuk, mert új elnökének, Hardingnak, igazságszeretete és segíteni akarása lehetővé tette a különbéke megkötését. Nem hagyhatom említés nélkül azokat a nagyértékü anyagi segítségeket, amelyekkel amerikai hitsorsosaink egyházunk segítségére siettek s egyházkerületünk intézményeit s tisztviselőit is részesítették — és azon jóakaratú kijelentéseit az amerikai protestáns egyházak vezetőinek, melyek szerint hasonló segítségben magyarhoni egyházunkat a jövőben is támogatni kívánják s azon készségüket, mely magyarhoni egyetemes egyházunknak a külföld protestánsainak világszolidaritásába való bekapcsolódását s így hitéletünk erősbbítését lehetővé teendi. Ezen összeköttetés létesítését, fenntartását és kimélyítését a bányakerület érdemdús püspökének köszönhetjük. Midőn mindezt különösen is hangsúlyozom, elmulaszthatatlan kötelességem azt javasolni: hogy kerületünk dr. Raffay Sándor, a bányakerület püspökének, az „ország papjának" fáradhatatlan búzgóságáért és tevékenységéért leghálásabb köszönetét nyilvánítsa. Mélyen tisztelt közgyűlés! Amint már előbb jeleztem, a megcsonkított magyar haza is kénytelen a megváltozott viszonyok szerint berendezkedni és oly törvények megalkotása van tervbe véve, amelyek magyarhoni egyházunkat közelről érintik. Értem ezalatt elsősorban a főrendiház reformját. Az eddig köztudomásra jutott javaslat szerint a magyarhoni evangélikus egyházakat megillető képviselet lényegesen megcsökkentetnék. Ugyanis, amíg az 1885. évi VII. törvénycikk 4. §-a egyházunk egyetemes felügyelőjének és hivatalban legidősebb két kerületi felügyelőjének és hivatalban legidősebb három-három püspökének biztosítja a főrendiházban való tagsági jogot, addig az ismertté vált javaslat szerint, a jövőben csakis az egyetemes felügyelő és a hivatalban legidősebb felügyelő és a hivatalban legidősebb két püspök bírna tagsági joggal az új felsőházban. Egymagában a tagok számának csökkentését sérelmesnek deklarálni a mai viszonyok között nem igen lehetne, de tekintettel arra a körülményre, hogy a római katholikus egyház nagyjai, nevezetesen pedig valamennyi megyés püspöke, továbbra is megtartaná a tervezett felsőházban való tagsági jógát, a javaslatot ezirányban egyházunkra nézve sérelmesnek kell felismernünk. Ugyanis, habár egyházunk az elcsatolt területrészek folytán lélekszámban csökkent, ez a csökkenés a katholikus egyház lélekszámával szemben nem oly arányú, hogy egyházunknak a felsőházban való képviseletének csökkentése ezzel indokolható lenne, akkor, amikor a katholikus egyház képviselete saját hívei lélekszámának csökkenése dacára, majdnem változatlan marad.