Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1920

1920. október

66 Most, midőn hazánk minden szervezete és alakulata felemeli tilta­kozó szavát az erőszakos béke és az ország területének megcsonkítása ellen, a mi közgyűlésünk sem térhet ki annak kijelentése elől, hogy az egyházi téren nem uralkodhatik az erőszak és a foglalás joga, s addig míg ezek a kérdések szabályszerű megállapodás útján újra nem ren­deztetnek, az egyházi alkotmány szerinti jogállapot marad érvényben s ennek alapján elszakitott hittestvéreinkkel is, a további összeköttetést és kapcsolatot hűségesen fenntartani óhajtjuk. Tudjuk azt, hogy a kerületünkből elszakított egyházak mily sokat szenvednek, mily károsodás érte őket. Ha valamikor, úgy most kell valóra váltanunk gyámintézetünk jeligéjét: „Egymás terhét hordozzátok, s úgy töltsétek be Krisztus törvényét". A testileg távollevő, de lélekben köztünk időző elszakadt test­véreinket megtörhetetlen hittel buzdítsuk arra, hogy ne csüggedjenek, ne kételkedjenek, hanem bízzanak és higyjenek. Mélyen tisztelt közgyűlés! Mély gyászszal emlékezem meg nagynevű főpásztorunk, Dr. Baltik Frigyesnek, 1919. évi május hó 25-én elkövetkezett gyászos elhunytáról. Megrendülve vettük elhalálozásának hírét, mi, akik mindeneknél jobban ismertük elméjének fényességét, tudásának nagyságát és szivének becsületességét, s minden cselekedetéből éreztük, milyen hiven, lelkének teljes odaadásával és szivének mincjen gyöngéd érzelmével töltötte be hivatását! Soha el nem felejtkezünk azon tevékenységéről, amelyet nagynevű halottunk a gyámintézet szeretetmunkájában előbb mint esperességi, utóbb mint kerületi, s- végül mint egyetemes gyámintézeti elnök hosszú évtizedeken át kifejtett. Mestere volt ő a nehéz, kevés dicsőséggel kecsegtető, de majd­nem mindég tövises ösvényen haladó 'munkakörnek, • melyet lelkészi pályának neveznek. A szeretet munkájában ő mutatott utat, ő adott irányt, ő teremtett atmoszférát nekünk, akik szűkebb értelemben növendékei voltunk a gyámintézet kebelében. Szinte elképzelhetetlen, hogy ez a fényes elme, ez a nagy akarat, ez az energia és kitartás, mely a boldogultban összpontosult — nyugo­vóra tért. Olyan volt ez a csudás aggastyán, mint az Aetna: fejét hó borí­totta, — de benne még mindég hatalmas tűz, alkotó erő égett és időn­ként kifelé tört elemi erejű megnyilatkozása. A harcok, melyeket boldogult főpásztorunk folytatott, a mi harcunk is. A küzdést, a szenvedést, az igazért való küzdelemben való kitartást

Next

/
Thumbnails
Contents