Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1920
1920. október
67 a szépért, az egyház érdekéért és a haza jóvoltáért való törekvést és lelkesedést elhunyt főpásztorunktól vettük át örökség gyanánt. A boldogult megtanított bennünket, hogy hogyan kell súlyos időkben az eszmékért való szakadatlan harcban megvetni lábunkat és sikra szállani egyházunk igazának megvédelmezésében. Mélyen gyászolja a nagy halottat a fejérkomáromi esperesség és különösen a komáromi egyházközség! Utóbbinak temploma, temetője; az érsekújvári templom és iskolaépület, mind a boldogult főpásztor segitőkezét dicséri és hirdeti! Ha a közéletben bántódás érte, mindig ellátogatott Komáromba, hogy mint Antäus a hazai földből, az ottani hivők szeretetéből meritsen megnyugvást, uj alkotó erőt és uj életkedvet! De siratom én is a boldogultat, kiben atyai jóakarómat, igaz, őszinte barátomat, de egyben mesteremet vesztettem el. Nagy halottunk emlékezetét mindannyian, de különösen azok, akiket ő vezetett be védőszárnyai alatt az egyházi munkálkodás terére, szeretetteljesen fogjuk lelkünkben megőrizni. Az ő puritán élete szolgáljon követendő példa gyanánt, hogy az utódok eredményesen harcolhassanak és el ne tévesszék az utat, mely az igazsághoz vezet! Dr. Baltik Frigyes felejthetetlenné tette előttünk nevét és emlékét! Nyugodjék békében! Mélyen tisztelt közgyűlés! A fájdalmas visszaemlékezések sorozata ezzel még nem merült ki, mert 1919 augusztus havában elvesztettük egyetemes gyámintézetünk nagyérdemű elnökét, Bognár Endrét is, s az ő elhunytával egyetemes gyámintézetünk teljesen elárvult. Bognár Endre kimagasló alakja volt gyámintézetünknek, ki egész életének tevékenységét a szeretetmunkának szentelte, s végintézkedésével betetőzte ezt azzal, hogy .egy emberöltőn át gondos takarékossággal és önmegtagadással gyűjtött egész vagyonát az általa olyannyira szeretett egyetemes gyámintézetre hagyta. Az elhunyt nagyon szerette egyházát, mindenkoron használni akart egyházának, azon meggyőződése szerint, mely lelkében élt, s ezt nézte mindég, sohasem azt, ami másoknak tetszik. Mindég saját hite szerint járt el, bölcs volt mindenben, az ő felfogása lelkiismeretes volt a dolgok elbírálásában, különösen az önzésben gyönge, a magára vonatkozó kívánságokban szerény, a munkában és az eszmékért folyó harcokban erős, a mások megítélésében igazságkedvelő, és az igazság keresésében fáradhatatlan. Két nagy halottunk mellett fájó részvét hangján kell megemlékeznünk a fehérkomáromi egyházmegyei gyámintézet világi elnökének Köhler Albertnek 1919. év juniusában történt elhunytáról, kinek lángoló hitbuzgalma, egyházi téren végzett önzetlen s áldozatkész munkálkodása rövid négy évi vezéri működése alatt mindnyájunk előtt ismeretes; 5*
