Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1920

1920. október

11 Ilyen körülmények között az eleink által megteremtett, de idő- 9. közben megsemmisült erkölcsi értékek összegyűjtését és állandósítását újra kell kezdeni. Ezen constitutiv munkában, mely az egyházi élet újbóli felépítését célozza, minden igaz embernek részt kell venni, de elsősorban kötelessége ezen alkotó munkában nemcsak részt venni, de azt vezetni és . irányítani mindazoknak, kik erre az egyházközségek bizalma által meghívattak. Az egyházközségi közgyűlések általános többségének véleménye, az egyházközség szavazata és akarata megnyilvánulása lévén, az ekként kialakuló kívánság, sőt mondhatnám parancs teljesítése elől hithű evangélikus ki nem térhet; meg nem hátrálhat. Ami engem illet, nékem mindig megvolt az én külön véleményem az egyházban elfoglalt vezetői állásokra vonatkozólag s ennek kifejezést is adtam boldogult elődöm beiktatása alkalmával elmondott üdvözlő beszédemben, azt mondván: „Nehéz állás a felügyelői tisztség s a vele járó munkakör, hasonlatos a tövisbozóthoz, melynek csak tüskéi vannak, de levele és gyümölcse nincs !" > Ez a hét év előtti meggyőződésem bennem csak megérlelődött azon ujabbi tapasztalatok révén, melyeket azon idő alatt tettem, amikor boldogult püspökünk elhalálozása után teljesen elárvult kerületünk ügyeit és érdekeit, mint annak hivatalosan ugyan be nem iktatott, de törvényesen megválasztott felügyelője, kötelességszerüleg felkaroltam és képviseltem. És, hogy mindennek dacára alázatossággal vállalom a terhes feladatot s becsülettel meg kívánok küzdeni a még elkövetkezendők nehézségeivel, arra egyházszeretetem és kötelességérzetem késztet s mindehhez a szükséges erőt Isten megsegítő kegyelméből és munkabírásomból, valamint a mélyen tisztelt kerület azon támogatásából kívánom meríteni, amely támogatásra immáron az avatóbeszédben kifejezésre jutott reménységek révén bizton számítok. Virág Benedek, a nemzeti lélek tüzes ébresztője itt, e város falai között hirdette: „Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen." Ezt az aranymondást akkép variálom: „Jó evangélikusnak lenni nehéz, de nem lehetetlené' . E jelszó alatt egyesüljön kerületünk minden egyes tényezője s közös, megértő munkával szolgáljuk az Isten országát s egyházunk érdekeit. Akarjunk önzetlenül és egyéni érdekeink feláldozásával dolgozni! A példaadás a legjobb tanítómester! Nekünk kell e példaadásban előljárni s akkor népünk is dolgozni fog, de tudni fog tűrni, hinni és bízni is! Mindezt várom én a mélyen tisztelt dunáninneni kerület minden egyes lelkészétől, tisztviselőjétől, a tanári és tanítói kartól, s egyházunk minden egyes tagjától, viszont én is a legjobb igyekezettel rajta leszek, hogy e hivatásommal járó kötelességeimet teljesítsem. Dolgozni akarok