Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918. Rendkívüli közgyűlés

1918. május

az ö erőtlenségével dicsekedett, hogy a dicsőség Istené legyen. Mi is abban a meggyőződésben élünk, hogy a jóságos Istennek köszönhettük őt. Az Úrnak szentlelke tette hajlandóvá lelkét a neki felajánlott egyházi tisztségek elfogadására; az Úrnak lelke adott neki erőt és képességet a fontos hivatalokkal járó nehéz kötelességek hű teljesítésére; az Úrnak lelke öntött szivébe áldozatkész szeretetet nemescélú alapitványainak létesítésére. Szóval az Úr ajándékozta meg őt nemes szívvel, törhetetlen buzgósággal, kitartó erővel; az Úr áldotta meg őt hosszú élettel; az Úr adta őt minekünk vezérül, hogy az ő bölcs irányítása mellett küzdhessünk egyházunk jobb jövőjeért. Azért midőn ma ezen megboldogult igaz testvérünknek emlékezetét lelkünkben felujitjuk: áldással gondolunk a jóságos Istenre is, aki néki adta az Ö kegyelmét. III. Az igaznak emlékezetéből áldás fakad azokra is, akik ezen emlékezetet ápolják. A szépnek, a nemesnek vonzó hatása az emberi lélekre kétségbe vonhatlan. Amidőn látjuk, hogy az igaznak nemes törekvése, kitartó munkája megtermi a maga áldott gyümölcseit; a midőn tapasztaljuk, hogy az Istentől megáldott léleknek önzetlen munkája az embereknek elismerését is kivívja a maga számára, akkor bennünk is felébred a vágy: vajha mi is részesülhetnénk Isten megsegitő kegyelmében ! Vajha mi is végezhetnénk hasznos szolgálatokat Isten országában az Úr dicsőségére és embertársaink javára. Előttünk van ugyan az örök eszmény Krisztus Urunk életében. Ö hagyott példát nekünk, hogy az ő nyomdokait kövessük. Ö az út, az igazság és az élet.