Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918. Rendkívüli közgyűlés

1918. május

Azért mégis beszélhetünk embertársaink példaadásáról, életüknek buzdító és nemesítő hatásáról is; mert legjobbjaink közvetlen példája mutat utat minékünk arra, hogy hogyan kell a mi Mesterünknek nyomdokait követnünk. Az igaznak emlékezete áldott! Áldást hoz mireánk is, mert annak felújítása sokszor épen jókor figyelmeztet bennünket lelkesedésünk lelohadására, kötelességeink elhanyagolására. Midőn az eltávozottnak világossága fénylik előttünk az ö cselekedeteiben: eszünkbe jut, hogy nekünk is dicsőítenünk kell a mennyei Atyát. És igy az igaznak emlékezetéből áldás fakad nemcsak mi reánk, akik ezen emléket szivünkben kegyelettel ápoljuk s a jó példa követése által Isten fiaivá leszünk, hanem áldás árad belőle arra a munkára is, a melynek végzésére hivatva vagyunk; azon intézményre is, a melyet munkálkodásunkkal szolgálunk. Egyházunkat, az Istennek áldó kegyelme mellett tagjainak lelkiismeretes munkája, áldozatkészsége virágoztatják fel. Ez az önzetlen fáradozás, ez az áldozatkész buzgóság jó részben az igazak példájából, azok emlékének kegyeletes ápolásából fakad. * * * Az igaznak emlékezete áldott! Ami szemünkben igaz volt megdicsőült kerületi felügyelőnk Beniczky Árpád is; sőt hisszük, hogy a mennyei Atya Ítélőszéke előtt is igazságot nyert a Jézus Krisztus által. Áldjuk kegyelettel emlékezetét! De áldjuk Istenünket is, ki őt a Krisztus anyaszentegyházának hűséges munkásul, nekünk munkatársainak lelkesítő vezérül adá. Kövessük nemes példáját, hogy megmaradva mindvégig az igazságnak és hűségnek ösvényén, nemes törekvéseink és odaadó munkásságunk által szeretett egyházunk boldo-