Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1918. Rendkívüli közgyűlés

1918. május

17 Kezdő ének: „Fogyton fogy napjaim summája." (1-4. v.) Oltári imádság, melyet liátz Vilmos pozsonyi lelkész mondott: Szent és örök Isten, Atyánk a Jézusban. Te vagy menedékünk. A Te időd az örökkévalóság, esztendeid soha el nem múlnak, Te változatlan vagy. Mi vándorlunk és változunk. Te adsz nekünk életet, Te szólítasz el az élők világából. Elszólítottad egyik vezéremberünket, kit szerettünk, mert evangeliomi egyszerűséggel vezetett és áldozott. Évtizedeken keresztül szolgálta Egyházadat csöndes alázatossággal és lankadatlan hűséggel. Édes mennyei Atyánk, fogadd gyermeki hálánkat mindazokért az adományokért, melyekkel Te áldottál minket az elköltözött által. Tied a dicsőség. Végtelen atyai irgalmadba bizunk, hogy az eltávozottnak lelkét hófehérre mostad Fiad vére által. Tied a dicsőség, egyedül a Tied. Te vagy a szomorkodók vigasztalója. Vigasztald az elköltözöttnek rokonait, barátait, munkatársait és agg elnöktársát. Ne feledkezzél meg rólunk, ha bánatunkban csöndesitő szavadat keressük. Szólj hozzánk, hogy szivünk el ne epedjen. Gazdag Isten, töltsd be az eltávozottnak helyét a Te embereddel, aki egy Veled a Krisztus keresztje által. Ezekben a válságos időkben ne hagyj magunkra minket, hanem engedd, hogy Egyházad, mint a hegyen épített város mindazoknak világítson, akik világosságodat szomjúhozzák. Töltsd be lelkeinket a Te lelkeddel, hogy növekedjünk mindabban, ami a ránk bizott egyházak és hivek örök üdvösségére válik. Add, hogy utolsó 2