Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1915

1915. augusztus

34 kinek, hogy szem előtt tartsa a haza védelmének előmozdítását minden téren. És itt lelki megnyugvással iktatjuk az évi események élére azon magasztos és áldott tényt, hogy hazánk egész népe: faj, vallás, osztály és pártkülönbség nélkül, mint egy egységes test és nemzet áldottan veszi ki részét a haza megmentésének ügyében, úgyhogy vallásos ihlettel örökíthetjük meg hazánk népének ezen »egyességét« a 133. zsoltár szavaival: »íme mely igen jó és mely gyönyörűséges dolog az atyafiaknak egyességben való lakások!« Idézhetjük a megpróbáltatás ez évi nehéz óráiban is — bár gyakran könnyhullatással is történt — Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele második részének ama szép versét, ahol mondja: »Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, egy szerelmetek legyen, egy értelemmel és egy akarattal legyetek.« Igen! Hazánk népe egy értelemmel, egy akarattal volt és van ezen nehéz időkben a Haza iránti kötelességek teljesítésében! íme Hazánk százezrei sorakoztak a zászlók alá; egyházi téren pedig a templomok megteltek az imádkozó néppel, hogy a harcztéren lévő kedves családtagokért s fegyvereink győzelméért könyörögjenek! És mert ily nehéz időkben a közügy javáért áldozatot kell hozni, kiki a maga tehetsége szerint, mint jókedvű adakozó sietett filléreit a haza oltárára letenni. Az adományokat egyházkerületünk részéről pontosan kimutatni részint még nem lehetséges, mert az adakozás még folyik, részint nem is szükséges, mert az írás szavaival szólva nem azért adakozunk, hogy az emberektől dicséretet nyerjünk. Ahol azonban a kimutatás elszámolás jellegével bír, ott ezen jelentésem is a maga helyén megemlékszik arról. Minket, akik a háború idején a samaritánusi szeretet sátorában vagyunk hivatalosak működni, megnyugtat ama tapasztalat, hogy harczoló vitézeink szivük vallásos hitével vigasztalást kerestek és keresnek az imában és az Igében. És bár országos egyházunk, mint egységes test, nem bír oly szervvel és íorrásokkal, hogy a katonák lelki gondozása szempontjából szükséges vallásos iratokat ezrekre menő füzetekben nyomban lehetséges lelt volna megírni, kiállítani és szétküldeni, mégis gyorsan megmozdultak egyházi iróink tollai, megnyíltak a perselyek, jelentkeztek jókedvű adakozók, úgyhogy harczoló és szenvedő vitézeinkről gondoskodhattunk az Ige, az ima, az ének példányaival. Elismeréssel kell itt megemlékeznem a Luther-társaság és a Zpevnikbizottság ezirányú szép tevékenységéről. Egyetemes kimutatást csak a jövő évben lehet közzétenni, annak egyes, a kerületet érintő részleteit azonban a beérkezett jelentések nyomán jelentésem más helyén közlöm. Készleteink azonban nagyobb részt már elfogytak s szerény perselyforrásaink kiapadtak. Az alkotmányunk szerinti ősforráshoz, az egyházközségekhez kellett tehát legújabban fordulnunk, hogy főkép a híveket buzdítsák az e czélra való szeretetadományok nyújtására, hogy a vallásos füzetek további kiadása lehetővé váljék! Elismerést érdemel ama tény, hogy egyes tanintézeteink fenntartói és vezetői, mindjárt a mozgósítás után, a tanintézetek épületeit az átvonuló katonák laktanyáira, illetve a sebesült vitézek kórházaira