Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1915

1915. augusztus

35 készségesen átengedték s azokban a szenvedő betegek szolgálatára 8. nemes szívű női ápolók jelentkeztek. Sőt egyházunk fényes lapja ez időből, hogy theologusaink, mint sebeket kötő samaritanusok, ápolókul jelentkeztek a katonai kórházakba, ott az egész tanév alatt működtek; áldozatteljes, önmegtagadó szeretet-munkájukkal elnyerték a parancsnokságok dicsérő elismerését s amellett szabad idejüket szorgalmasan használták fel a theológiai tanulmányok elsajátítására s jó eredményű vizsgákat tettek. Nem volt könnyű feladat a katonai szolgálatra nagyobb számban bevonult tanerőknek helyettesítése. Mert sem elegendő alkalmazható tanerő, sem pedig oly források felett egyházunk nem rendelkezik, hogy a helyettesítés azonnal eszközölhető lett volna. De az itthon maradottak kartársi szolgálatkészsége, itt-ott a nyugalmazott tanerők, lelkészeink segédkeze, jobb módú egyházainkban az áldozathozatal, több helyütt a kormány segélye lehetővé tette a tanítást, bár az nem egy helyütt szakadozott volt a jövő-menő katonaság, illetve a sebesülteknek iskoláinkban való ismételt elhelyezése következtében. Erről országos képet rajzolni csak a békés idők beálltával lesz lehetséges, mi egyházkerületileg megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy e téren sem hivalkodtunk. Itt kell megjegyeznem, hogy tanáraink közül: Csiszkó Dezső, Mészáros György, Dr. Pfeifer János, Schwalm Nándor, Thomay Béla, Ulreich Ede pozsonyi, Dr. Fucskó Mihály, Künsztler János, Szever Pál, Zwick Vilmos selmeczbányai lyceumi, Dr. Kosáry János, Lenk Jenő selmeczbányai tanítóképezdei tanárok, elemi iskolai tanítóink közül pedig összesen 159-en vonultak be katonai szolgálatra. A beérkezett jelentések szerint hősi halált haltak: Dr. Fucskó Mihály selmeczbányai lyc. tanár; Demeter Károly oroszlányi, Kovács Sándor szendi, Moravecz János kisbányai, Klein Mihály selmeczbányai, Benkő Ernő zayugróczi, Tátrai Endre vanvarczi, Gazdik Endre videfalvai és Benedikty András gácsprágai tanítók. Küzdő vitézeinket kisérje áldásunk, a hősi halált haltak emlékét kegyelettel őrizzük! »Dulce et decorum est pro patria mori!« Lelkészeink közül: Kardos Béla nagykürtösi, Szabó Kálmán középpalojtai (visszatért ismét egyházába), Meskó Károly galgagutai, Jeszenszky Károly salgótarjáni, Zsarnoviczky Milán nagylévárdi, Horeczky Aladár ősagárdi, Szűcs Sándor balassagyarmati segédlelkész, Mráz Gy. Pál etrefalvi, Sztanek Gusztáv felsőzárosi lelkészek vonultak be tábori lelkészi szolgálatra. Ezen elárvult egyházközségek lelkipásztori ellátása igen nehéz feladatnak bizonyult. Más egyházközségektől vonni el a lelkészeket egyházjogilag nem lehetséges. Az esetről-esetre való kisegítés csak ideiglenes, a szeretet szolgálatán alapuló intézkedés és a jogkör is szerény, amelyben az esperes e téren mozoghat, lelkésztársainak esetről-esetre való kiküldetése által! Sőt ma-holnap ez is majdnem lehetetlenné válik, mert nincs tagadás benne, hogy a fuvarnak jelenleg magas költségeit az egyházközségek nagyobb része vonakodik viselni. A püspök rendelkezésére sem állanak kiküldhető lelkészi B*