Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1915

1915. augusztus

11 Nehéz munkában állunk! Kevés a lelkészjelölt. Én hivatalosan 8. kerületünkben csak négyről tudok, akik mint segédlelkészek alkalmazhatók. Az állam tízezer koronát nyújt évenként a segédlelkészek fizetésének kiegészítésére, de alig egy harmadrészben lehet azt felhasználni a segédlelkészek csekély száma miatt. Igyekszünk a bajon segíteni s örül lelkem, hogy a legszegényebb dunáninneni egyházkerület a legnagyobb számú ingyenes helyet tartja tel a Theol. Otthonban. Itt az egyházközségek mellett az esperességeknek is közre kellene működniök: a kerület az egyházközségeknek elengedte az egyházkerületi adót, az esperességeknek pedig jelentékeny segélyt nyújt a közigazgatás terén! Nehéz munkában állunk az egyházkerületi tanítóképezde szervezése terén! Mert amit oly könnyűnek tartottunk annak tudatában, hogy bold. Csemez Miklós hagyományából építünk — az intézetet kegyeletből Csemez tanítóképző-intézetnek neveztük is el — úgy a tanítóképzői internátus építésének kérdése a legtöbb gondot és munkát okozta ez évben a püspöki hivatalnak és mint szerződésbeli teher elő fog fordulni az egyházkerület évkönyveiben — betű szerint mondva — egy fél századon át! A részletekbe itt nem bocsátkozom, elő fog fordulni a tárgysorozat illető pontjánál, de már itt is felhívom a méltóságos és főtiszt. Közgyűlés figyelmét, hogy bölcs határozattal oldja meg a gordiusi csomót. Nagy feladat előtt állunk. Ez a már három év múlva beálló nagy ünnep: a reformatio négyszázados jubileuma! Újból átolvastam az utolsó százados jubileum aktáit: szerény volt az ünnep, de magasztos! Tegyük mi is azzá! Gyűléseinkben fent és lent már eleget beszéltünk a nagy ügyről, de a sok beszéd, a sok tárgyalás után tudtommal még ma sincs megállapodás, miképpen állítsuk az napon az Eben ezer emlékkövet egyházunk mesgyéjén. Én szeretett egyházunk bajai közt az égető sebet, melyet kötni kell, ott látom, hogy kevés a lelkészjelölt! Az aratásra való gabona bizony hogy sok, de az arató kevés. Szerintem a lelkészképzés ügyének rendezése, a theológusok ingyenes oktatása lenne a legszebb reformátiói jubileumi alkotás. Hithű atyáink emléke lebeg előttem, akik felsőbb iskoláinkat főkép azért létesítették alapítványaikkal, hogy azokban egyházközségeink javára hű tanítók és lelkészek neveltessenek. A cura pastoralist híven gyakorló lelkészekre ma is — amidőn a hitetlenség, az egyháziatlanság, a közöny, a különféle propagandák, secták, a reversálisok adásának korát éljük — elsősorban van szüksége egyházunknak! Szomorú dolog, hogy lelkészváltozások esetén csekély kivétellel súrlódások támadnak az egyházközségekben. Legújabb példája ennek a lesti lelkészválasztás, ahol annyira elfajult a dolog, hogy az önmaguk által jelöltek sorából nem tudtak békében lelkészt választani s a főesperes minden igyekezete meddő maradt. Ennélfogva hivatalom felhivatott, hogy oda helyettes lelkész küldessék, amely kérelemnek a ker. elnökség eleget is tett, amidőn oda Sloszjár Ede szügyi segédlelkészt helyettes lelkészül kiküldte. Az ügynek további elintézése a