Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 2.

1913. május

15 E beszéd hatásos elmondása után Beniczky Árpád a kerületi fő- 7—9. jegyző előmondása mellett, az előírt hivatalos esküt leteszi. 8. A püspök áldáskivánatai után a pozsonyi egyházközség vegyes énekkara, Frühwirth Sámuel igazgató vezetése mellett, nagy hatással előadta Gluck következő ünnepi énekét: Míg az élet mécse pislog, A nagy Istent, lelkem, áldd! Őt dicsérd, míg a halálban Véglehelted égbeszállt. Kár remélni emberekben, Ott segélyt ki sem talál; Terveikkel lenge porrá Zúzza őket a halál. 9. A beiktatott felügyelőt melegen üdvözli a püspök és felhívatván általa az elnöki szék elfoglalására, átadja neki megfelelő szíves szavak kíséretében a felügyelői pecsétet. A társelnöki szék elfoglalása után a felügyelő a következő, lelkesen előadott és lelkesedéssel fogadott beszéddel köszöntött be: Méltóságos és főtisztelendő kerületi közgyűlés! Lelkem mélyéig átérezve imént elhangzott eskümnek, szent fogadásomnak mélységes jelentőségét és mélyen meghatva a főtisztelendő püspök urnák fenkölt szellemű és szívhez szóló szavai által, mély megindultsággal foglalom el a dunáninneni ev. egyházkerület felügyelőjének díszes elnöki székét; — fokozza megindultságomat, ha visszagondolok arra, hogy ezen helyet még alig néhány rövid hó előtt, egyházkerületünk büszkesége, egyetemes egyházunk, egyik kimagasló oszlopos tagja, boldogult Laszkáry Gyula foglalta el. Nem érzem magamat illetékesnek, sem hivatottnak arra, hogy itt és ezen alkalommal gyenge szavammal az ő nagy érdemeit méltassam, méltatva lesznek azok egyházkerületünkközegyházunk arra hivatottabb, illetékesebb illusztris tagjai által — de legyen az én első szavam, ezen helyről mégis az Ő nagy emlékének szentelve, a szeretet, a tisztelet és mély kegyelet érzelmeivel, azon egyszerű de szívből jövő fohászban »Legyen áldott az Ő emlékezete« közöttünk. De mély aggodalom is fog el, midőn ezen helyet elfoglalva, mert nagy az én aggodalmam, hogy nagy dicső elődeimhez és azon nagy ügyhöz, melynek szolgálatába szegődtem, egyházunk szent ügyéhez méltóan fogom-e betölthetni ezen helyet? érzem feladatom nagyságát — felelősségem súlyát és ha mégis csillapítani igyekeztem kételyeimet, eloszlatni aggályaimat, tettem ezt azért, mert érzem és tudom, hogy egyházam iránti hűségem és szeretetem fog nekem erőt adni, hogy új állásomban is hasznos munkása lehessek egyházamnak, és főleg azért, mert biztat az a kedves remény, hogy önök mélyen tisztelt Uraim, a dunáninneni kerületnek, egyházukat szerető hithű és buzgó tagjai, nem fogják megvonni tőlem jóindulatukat, támogatásukat, bölcs tanácsaikat és segítő társaim lesznek ama nagy munkában, melynek egyedüli czélja szeretett egyházunk javának, érdekeinek előmozdítása, drága vérrel szerzett jogaink megvédése. Mélyen tisztelt kerületi közgyűlés! Csak az ügyek alapos ismerete, a kellő tájékozottság képesít sikeres munkára; e czélból lehető rövid időn belül felkeresni kívánom egyházkerületünk minden egyházmegyéjét, hogy ott megismerve az egyházak belső életét — annak viszonyait és körülményeit, a helyszínén szerzett tapasztalataimat azok javára értékesíthessem. Kérem ezen ténykedésemhez a mélyen tisztelt esperességek, első sorban az esperességi elnökségeknek szives támogatását, jóindulatát. Kérem őket, hogy miként én, telve jó akarattal,