Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 2.

1913. május

16 9. ügyszeretettel és bizalommal jövök és fordulok hozzájok, fogadjanak ők is szívesen, bizalommal. Protestáns státusainknak régi és állandó sérelme, hogy az 1848. XX. t.-cz. még ma sincs végrehajtva, valóban el sem képzelhető, hogy egy irott és szentesített törvény hosszú 65 év elmultával se legyen végrehajtva és a maga egészében keresztülvive. Megengedem, hogy az abban lefektetett jogegyenlőség és viszonossági elv papiroson és talán elvben is megvan és hangoztatják is annak elismerését; de ki merné állítani, hogy ez a valóságban, a gyakorlati életben is így van, hiszen naponként találkozunk ennek ellenkezőjével, érezzük mellőztetésünket, holott mi nem kérünk és el sem fogadnánk előnyöket vagy kiváltságokat, de törvényadta jogunkat, egyenlő elbírálást, egyenlő elbánást követelünk. Elismerem, hogy az államsegély fokozatos felemelésével a törvény 3-ik szakaszának intentioihoz és rendelkezéséhez közeledés történt, de csak közeledés, mert a törvény világosan kimondja, hogy a felekezetek szükségleteinek fedezetéről való gondoskodás az állam feladatát képezi. Már pedig mélyen tisztelt közgyűlés mi csak állami segélyben részesülünk és ezen segély sem oly mérvű, hogy közszükségleteink kellően fedezve volnának, nem mondhatunk le tehát követeléseinkről, jogos igényeinkről, de megnyugodva sem lehetünk éspedig annál kevésbé, mert hiszen ezen államsegélyek sincsenek állandósítva, törvény által biztosítva, és sajnos, oly jellege van a dolognak, mintha az államsegélynek folyósítása, vagy annak megvonása az egyes kormányok jóakaratától függne; megengedem, hogy ez utóbbi nem fog s nem is következhetik be, de mégis, hogy a legenyhébb kifejezéssel éljek, ferde és visszás helyzet, hogy könyörögnünk kell ott, ahol követelni van jogunk. Szilárdul meg kell tehát állanunk követeléseink mellett mind addig, míg az 1848. XX t.-cz. teljes egészében a kor igényeinek megfelelőleg végrehajtva nem lesz, és jogos igényeink kielégítést nem nyertek. A mi egyházunknak egyik legnagyobb erőssége és féltékenyen őrzött kincse az őseink által bölcs előrelátással és mintegy a jövőbe tekintő látnoki szemekkel megalkotott önkormányzati jog és valóban, miként a múltban, a hosszú százados küzdelmekben, éppen az ezen jogokban lefektetett erősségek voltak egyházunknak bevehetlen védbástyái: úgy védbástyáink erősségeink, azok ma is a jelen nem kisebb küzdelmeiben. Én m. t. k. autonomikus jogaink tekintetében a iegmerevebb, legintranzigensebb álláspontot foglalom el, féltékenyen fogom őrizni annak még legparányibb atomját is. és a legerélyesebben vissza fogok utasítani minden oly kísérletet, minden olyan tendentiát, mely azt megnyirbálni, szűkebb korlátok közé szorítani akarná, vagy azon ujabb rést ütni szándékolna. Hiszen elég rés üttetett már azon az államsegély kiutalásával kapcsolatos némely törvényben, mint a lelkészi kongrua, a középiskolák segélyezése stb. és ezen törvények rendelkezéseiben, amelyekben és a melyek által az államhatalom illetve kormány, nem csak soha senki által kétségbe nem vont felügyeleti jogát tartotta meg és gyakorolja, de autonomikus jogaink sérelmével a mi belső ügyeinkbe beleavatkozási és rendelkezési jogot is nyert. Hiszem és reménylem azonban, hogy ezen intézkedések csak ideiglenes jellegűek lesznek és hogy sérelmünk orvoslást vagy legalább enyhítést fog nyerni. Respektálni és tiszteletben fogom tartani egyházközségeink, egyházmegyéink automikus jogait, és szabadelvű alapokon kívánom gyakorolni a zsinati törvények által előírt és biztosított felügyeleti jogot, de a legnagyobb energiával ott, ahol hazafias és egyházi érdekek, vallási és erkölcsi indokok követelik és szükségessé teszik. A haladó kor és a természet rendje szerinti folytonos és fokozatos fejlődés tagadhatatlanul nagy változásokat idézett elő az összes társadalmi rétegekben, azok szokásaiban, felfogásaiban; a gyakorlati életviszonyai és körülményeiben bizonyos változásokat idézett elő a mi egyházi viszonyaink és adminiszlrátionális kérdéseink gyakorlatában is, ma ugyanolyan ügyek, hasonló természetű kérdések egészen másként mérlegeltetnek, más elbírálás alá esnek, mint csak a