Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 1.

1913. január

5 (H.) A közgyűlés megnyitása előtt felkéri püspök úr, Kosztolányi Sándor barsi esp. felügyelő visszalépése folytán, a mosoni esperesség felügyelőjét ngs. Lepossa Dániel urat, mint a kerületbeli esper. felügyelők legidősbikét rang szerint, hogy foglalja el a kerületi felügyelőhelyettes tisztét. A felhívott engedve az alkotmány ebbeli kívánalmának, elfoglalja helyét, kérve a közgyűlés támogatását s netáni szükséges elnézését. A helyettes felügyelőt üdvözli a püspök. A jegyzői kar jelentése alapján, hogy az egyházi képviselők az alkotmány-kívánta számban jelen vannak, a püspök megalakultnak jelenti ki a közgyűlést. Ezzel kapcsolatban jelenti, hogy Osztroluczky Géza tiszt, főjegyző távollétével (Hamburgban) s Sziklay Ottó főjegyző betegségével kimenti elmaradását. Erre szót. kérve, felszólal ngs. Zelenka Lajos, mint a tiszai egyházkerület főjegyzője s kiküldöttje, kifejezést adva ékes szavakban a kerület őszinte részvételének azon gyász alkalmából, melybe kerületi felügyelőjének elhunyta borította. A püspök megköszönte e hittestvéri őszinte megnyilatkozást s megköszönte személyes megjelenését is. Ezek után megnyitja a püspök a közgyűlést következő megnyitó beszédjével: Méltóságos és Főtisztelendő Egy kerületi Közgyűlés! Az 1895. évi július hó 2-án tartott rendkívüli egyházkerületi közgyűlésünkön, amidőn immár boldogult Laszkáry Gyula kerületi felügyelőnket hivatalába iktattuk, a 116. zsoltár eme szavaival üdvözöltem volt őt: »Te neked áldozom hálaadásnak áldozatjával és az Űrnak nevét segítségül hívom. Az én fogadásaimat megadom az Úrnak majd az ő egész népe előtt.« Ezen szent ige alapján felhívtam volt a boldogultat, hogy áldozzon ő is hálaadás áldozatával az Úrnak, aki őt kerületünk bizalma által meghívta a kerületi felügyelői állás magasztos, de nehéz munkakörébe; s ha a hivatallal nehéz óráiban erejének fogyatkozását érzi — ősei nyomdokait követve — hívja segítségül az Úrnak nevét. Amidőn pedig fogadást kell tennie a kerület egész népe képviselői előtt, hogy híven fog eljárni a reá bízott hivatásban, tartsa szem előtt ezen fogadásnak szentségét, mert az Úr az ő szentegyházának munkásaitól azt kívánja, hogy mindegyik hív legyen mind halálig s annak adja az Úr az életnek koronáját. Főtisztelendő Közgyűlés! Annak veszem, hogy Laszkáry Gyula kerületi felügyelőnk 17 éven túlterjedő, köztünk való áldott működése az iktatásánál elhangzott szent ige tartalmának megfelelt; s most amidőn méltatjuk működését — szivünk szavát követve — s a boldogultnak emlékét kegyelettel iktatjuk a kerület évkönyvébe, oda írhatjuk az emléklapra róla: »az igaznak emlékezete áldott«. (Péld. 10., 7.) Egyházának szeretete, hitvallásához való ragaszkodása, a törvények által biztosított szabadságnak védelme, az egyházi munkára való önzetlen