Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1913. Rendkívüli közgyűlés 1.

1913. január

6 készsége, lelkületének szelidsége, őszintesége, szeplőtlen jelleme, a béke keresése és megőrzése, törhetlen igazság szeretete, a trónhoz való hűsége, az egyház és a haza közti — mindkettőre áldást hozó — kedvező viszonynak előmozdítása és vezéri tapintattal való fenntartása, az egyházkerületek közti testvéri viszonynak, valamint a kerületnek, mint autonom testületnek az egyházi törvények kapcsán az egyházegyetemhez való szervi viszonyának megerősítése, továbbá tanintézeteink ügyének előmozdítása, leánynevelő és tanítóképző intézetünk létesítése, lelkészjelöltjeink kiképeztetése lehetővé tételének áldozattal való előmozdítása: ezek mind egyes virágai ama koszorúnak, amelyet Laszkáry Gyula felügyelői működésének áldott mezejéről a mai napon általunk emelt emlékre tehetünk. Ezekben az igaznak emléke köztünk áldott. Ezen koszorú szívünkben és az egyház emléklapjain nem hervad el. S most amidőn hivatalosan is tudomásúl kell vennünk kerületi felügyelőnk elhunytát, valljuk az Írással, hogy minden test olyan mint a fű, leesik a virág, mikor az Úrnak szele fuvall arra, — de a mi Istenünknek beszéde megmarad mindörökké. (Ézsaiás 40., 6—8.) Ez vigasztal minket a sírok felett szeretteink porainál. De Istenünk beszéde — bár az ember testének, mint a mezei virágnak múlandóságáról tesz tanúságot — elénkbe állítja a keresztyén ember benső lelki életének azon hervadhatatlan koszorújának alkatrészeit, amelyekből az élet koronája adatik Krisztus követőinek. Ezen alkatrészeket találjuk pedig az evang. egy ház által első sorban Pál apostolnak búcsúszavaiban: »Én immár megáldoztam és az én halálomnak ideje közel vagyon. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, amaz igaz Bitó; nemcsak nékem pedig, hanem mindeneknek is,kik várandják amaz ő dicsőséges eljövetelét.« (II. Timót IV. 6—8). Boldogult kerületi felügyelőnk emlékkoronájába is bevéshetjük, hogy nemes harczot harczolt egyházáért, futását egyházi munkájának közepette elvégezte, hitét mind halálig megtartotta. Kérjük az Istent, amaz igaz Birót, hogy Krisztus Urunk érdemeiért — akit Urának vallott — üdvözítő kegyelme által méltassa őt a mennyei hajlékban az élet koronájára. Közöttünk pedig emléke legyen áldott! Ámen. 1. (H) A közgyűlés elrendeli a lefolyt gyászistentisztelet, — mely 9 órától megtartatott, nagy közönség részvéte mellett — egész rendjének felvételét a jegyzőkönyvbe, hogy ezzel is megörökítse megboldogúlt felügyelőjének emlékét.