Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911

1911. augusztus

6 2. 2. (B.) A püspök úr az elmúlt közigazgatási évről a következő jelentést terjeszti be: Méltóságos és Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A múlt évi egyházkerületi jubiláris közgyűlésen a 100. zsoltár öröm és hálaszózatának hangjai hatották át szivünket és ezen ünnepi hangulatnak utóhangjai még ezen közigazgatási év első hónapjaiban is ünnepélyessé tették kerületünk hivatalos mozzanatait. Először is azon oknál fogva, hogy a miniszterelnök úr Őnagyméltóságától szept. 20-án 5190/1. sz. a. oly tartalmú leiratot vettem, amelyben kerületünk értesíttetik, hogy Ő csász. és apóst, királyi Felsége a Zsolnán évi gyűlésre egybegyűlt dunáninneni ág. hitv. ev. egyházkerületnek 80-ik legmagasabb születésnapja alkalmából kifejezett hódolatteljes üdvkívánatait legkegyelmesebben tudomásul venni és legmagasabb köszönetét legkegyelmesebben nyilvánítani méltóztatott. És az egyes esperességekből, illetve egyházközségekből is a közgyűlést követő hetekben oly tartalmú jelentéseket vettem, hogy Ő Felsége születésének 80-ik évfordulója alkalmából a hívek ünnepélyes istentiszteleteiken imával járultak a kegyelem Istenéhez felséges királyunk drága életének fenntartásáért. Mi pedig itt is imaszerű fohászunkat emeljük a királyi zsoltár iró szavaival a királyok királyához, hogy hazánk koronás királyának éveit az Úr szaporítsa! Ünnepélyes volt kerületünk hangulata a zsolnai zsinati emléknapok után a miatt is, hogy az egyet, felügyelő úr a múlt évi egyet, gyűlésen évi jelentésében a zsolnai emlékünnepet a maga magasztos jelentőségében elismerő szavakkal méltatta és az egyet, gyűlés jkve 5. pontjában a dunáninneni egyházkerületnek a zsolnai zsinat háromszázados évfordulója alkalmából tartott emlékünnepért elismerését és köszönetét fejezte ki s elrendelte, hogy a zsolnai ünnepélyre vonatkozó emlékfüzet kiadassék és tiszta jövedelme a zsolnai ág. hitv. ev. egyház felsegítésére fordíttassák; amely emlékfüzet Händel Vilmos főjegyzőnk ékes tollából már meg is jelent s e helyről is a hívek figyelmébe ajánltatik. Az ünnepélyek után visszatértünk a napi munkához. Bőven kivettük belőle részünket. Nehéz gond nehezedik a kerületre szerintem az által, hogy úgy látszik múló félben vannak azon idők, amikor a gyülekezetek az apostol azon intésének tudatában: »egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét (Gal. VI. 2.)«, a kerület terhéből is kivették a maguk részét; a dolog ma nagyobbrészt úgy áll, hogy a kerület tényleg nem jogi kötelezettségből, de egyházaink érdekében javarészben ellátja a szórványbeli hitoktatást, segélyezi az elszerencsétlenült lelkészeket, két nagy nevelőintézet terhe nyomja vállait, az irgalmasság filléreivel segélyezi a gyülekezetek jövendő lelkészeit a Iheológián és így tovább. És ha mindezt sajátjából tehetné, örülhetnénk mindnyájan, hogy az irgalmas samaritanus tisztét Isten nevében végezhetjük, de tudjuk, hogy nem a szeretetadományok — amelyeknek összege csekély — hanem az államsegély javarésze