Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911

1911. augusztus

7 fordíttatik ezen czélokra, amely, ha az 1848. XX. t.-cz. szellemében 2. már a maga teljességében folyósíttatnék, vagy az ami most folyósíttatik a törvényhozás és a kormány intézkedéséből már törvény által is biztosított osztályrészünk lenne: akkor gond nélkül lehetne a napnak terhét viselnünk. így azonban, amig főkép a lelkészek fizetése nem rendeztetik, a napnak mindennapi szorgalmatossága nagyon is ránk nehezedik. Azonban kell, hogy Istenben boldogult Atyáink példáját követve, akik a vallásszabadságért az üldözések korában minden áldozatot meg tudtak hozni, mi is az egyházi főhatóságok helyéről, ahol a napnak terhe szorgalmaztatik, szeretetteljesen, de komolyan figyelmeztessük a gyülekezeteket, hogy p. o. a lelkészi fizetések dolgában a ielkészválasztásoknál a mostani drágaság napjaiban ne csak a levéltári példányból irják le a mai viszonyoknak meg nem felelő hiványszöveget, hanem a mai viszonyokhoz mérten kellő javítással emeljék a hiványok értékét. Itt alkalmazzák a zsinati törvény 11. §-át, amely arról szól, hogy az ág. hitv. ev. egyházban minden hatalom az egyházközségből ered és ne csak a lelkészválasztásoknál, amelyeknél több esetben a dolog peres eljárás alá kerül. Tekintsünk körül Sionunk hegyén. A próféta (Ézsaiás LI1. 7.) mondja, hogy mely szépek a hegyeken az evangeliom hirdetőinek lábai, aki békességet hirdet, örömet mond a jóról, szabadulást prédikál, ki azt mondja a Sionnak: »Uralkodik a te Istened«. És ime nálunk ezen hirdetőknek száma csökken, az egyház munkájával szemben csekély a theológusok száma. Ezen segíteni kell — a segély első sorban az egyházközségektől jöjjön, amelyben a lelkészek hordozzák a napnak terhét. Igaz, hogy a lelkészi állások biztosítása tekintetében az államnak, a kormánynak is segédkezet kell nyújtania, főkép a mi egyházunknak, amely a történelem bizonysága szerint az üldözések korának lezajlása után önhibáján kívül az Űr szegény szolgája maradt. A lelkészek kongruájával a törvényhozás részéről az első lépés megtörtént. Ez azonban elégtelen! Éppen ez okból kifolyólag jártunk az egyet, gyűlés határozata folytán múlt évi deczember hó 9-én küldöttségileg a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, ahol megnyugtató választ nyertünk ez irányban. A segédlelkészek állam általi támogatásában az első lépés már megtörtént. Egyet, egyházunk évi 40000 K-t kapott a kormánytól, hogy egyenlő részben felosztassék a kerületek között. »A napnak szorgalmatossága« meghozta a maga első gyümölcsét. Reméljük, hogy a lelkészi fizetés kérdése is a kedvező megoldás felé közeledik. Tovább azonban nem merem igénybe venni a Főtiszt, közgyűlés türelmét és átmegyek évi jelentésem részleteibe. Először is van szerencsém bejelenteni, hogy a kerületi elnökség a múlt évi zsolnai közgyűlésen a jegyzőkönyv 2. pontja szerint Laszkáry—Baltik néven elnevezett és a pozsonyi theol. akad. növendékeinek javára szóló jubiláris alapítványról, amely most már 4566 K 91 f összegű és 5000 koronára emelendő, az alapító-levelét ezennel bemutatja és a fennálló alapítványi szabályzat szerint a kerületnek