Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Közgyűlés

8 kell, hogy a theologusok csekély száma nemcsak a kerület, de az esperességek és az egyházközségek figyelmét is ébren tartsa. Ott lent, hogy a lelkész választásoknál a választási pártviszályok helyett inkább áldozatkészség mutatkozzék a theológusoknál behozandó ingyen oktatás dolgában, az esperességeknél a theolog. ingyenes Otthon helyek alapításával, a kerületnél a rendelkezésre álló alapok felhasználásával az ingyenes theol. Otthon helyek szaporításával. Mily szép dolog volna p o. ha az egyházkerület most ezen zsinati ünnepély alkalmából a zsolnai zsinat két fő emberének gróf Thurzó György nádor és Láni Illés első superintendens nevére theol. ingyenes Otthon-helyet alkotna Pozsonyban! Isten és ember előtt kedvesebb és az egyháznak szükségesebb ily munka, mint a huza-vona a lelkészválasztási szabályrendelet mikénti alkotásánál, mert a választásoknál mégis fődolog, hogy legyen akit választhassunk. Más nehéz gond előtt állunk a tandíjmentesség beállta következtében. Üdvös dolog a szegény szülők irányában, hiszem, hogy a kultura színvonalát emeli majd a nép rétegeiben; de a szegény iskolafen tartókra — legalább mig az átmenet és a végrehajtás nehézségein túl leszünk — háztartásukban nem csekély feladat vár. Egyelőre várjuk be a végrehajtás módozatait. A kerületre is nagy gond nehezedik. A missiók főbb pontjaira állandó missiói lelkészeket kellene küldeni. Azonban a kerület költségelőirányzatát még most nagyobb, új, állandó terhekkel szaporítani nem lehet. A kerület ugyan pénzforrásait tekintve most is szépen áldoz a missiók ellátására, de alulról segédkezet nem kapván, saját erejéből patronusi kötelezettségeket magára nem vállalhat. Pedig a püspöki hivatal tudja, mily sok utánjárással s nem csekély kiadással jár csak egy missiónak is ellátása, mint p. o. Pőstyénnek, ahol három nyelven hirdettetik az ige s azon kivül hitoktató jár oda Pozsonyból, a theologusok sorából. S a hitoktatás terén, 20 esztendei püspöki hivataloskodásom alatt még mindig újabb és újabb szórványpontok találtatnak, ahol gyermekeink vagy hitoktatás nélkül vannak, vagy más, a hatalmas egyház, vallás-tanát hallgatják. Azután ne csodálkozzunk, ha a statistika évről-évre kimutatja, hogy a reversalisok, áttérések terén a különböző hitfelekezetek soraiban a mi evang. egyházunk legtöbbet veszít. Védekezzünk! Kiadtuk az erre vonatkozó utasítást a lelkészkedő papság számára. Termett-e gyümölcsöt, még nem tudhatjuk. Azonban a tapasztaltak szerint tény, hogy lelkész-nevelésünk rendszerét változtatni kell. Védekezzünk! Talán a Borromei encyklika ellen? Attól nem tartunk. E téren Luther követői vagyunk. A mi martýr történelmünk dicső lapjait sem kell védeni azon történelmi elferdítések ellen, amelyeket azon iratból kiolvashatunk. De emeljük magasra Pál apostol jelszavát: Nem szégyenlem a Krisztus evangéliomát! s erősítsük a hitfelekezeti öntudatot. Ez utóbbit az irányban, hogy a hitfelekezeti békét ne bolygassuk, azt tartsuk fel, ha