Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Közgyűlés

9 szenvedünk is! Szegény szeretett hazánk ezen nagy kincsét őrizzük 3. meg a magunk részéről. Régi hagyományos evang. elv szerint mi tiszteletben tartjuk másnak vallásos meggyőződését. Ezt bizonyítja a nagy gróf Thurzó György élete és zsolnai szereplése, ahol semmi nyomát sem találjuk a más vallásúak megsértésének, sőt hangoztatták, hogy királyságunknak is haszna legyen ténykedésükből. Szegény szerény egyházunk, bár önmegtagadással és áldozattal (ez különben a Krisztust követők jellegéhez tartozik) szép emléket ír lapjaira, amidőn hazánk határain túl időző hitsorsosairól gondoskodni kezd. Örömmel jelenthetem, hogy Bécsben kieszközöltetett az engedély istentiszteletek tartására, egyelőre szerényen, csekély számban, felváltva egy hónapban magyar nyelven, másikban tótul. Folyó évi március havában kezdtük. A magyart Ludig Emánuel, bécsi hitoktató végzi, a tótot eddig Albrecht Géza, nagyszombati lelkész végezte. A szükséges könyvekkel, amennyire lehetséges volt, elláttuk ezen kisded gyülekezetet. De a költségek fedezésére a kerület által megszavazott 300 korona kevésnek bizonyult, talán még egyszer annyira van szükség. Csak volnának lelkészeink, mert egy egyháznak lelkésze gyülekezetét állandóan el nem hagyhatja. Bebizonyosodott ez most augusztus havában. Tárgyalások folynak az osztrák hatóságokkal, hogy a Nvitra vármegye nyugati határán, Morvaország területén, Göding városa környékén, közel a magyarhoni Eolicshoz, a szórványokban lakó evang. hivek, köztük magyar honosok is, delegálás czimén a holicsi lelkész által lelkipásztori gondozásban részesüljenek; ami különben régi usus volt, de most az osztrák hatóságok kifogásai következtében beállt a dolog rendezésének szüksége. Egyházaink beléletében — kevés kivétellel — hála Istennek! béke és csend váltotta fel a viszályt és egyenetlenkedést. Nagylibercse és Dabar megválasztotta lelkészeit. Hiszem, hogy Nemesváralján és Hodrusbányán is szívük szerint választott lelkészek fognak működni a közel jövőben. Mind a két helyen az egy évi káplánkodás hiánya okozta a fennakadást; egy helyütt jelölésnél, másik helyen a választásnál. Általában ezen lel kész választási szakasz, most a lelkészjelöltek hiánya idejében, bajt okoz. Igaz ugyan, hogy a lelkészkedésben is nehézségeket támaszt, ha lelkészjelöltjeink, akik az akadémiákon inkább csak theologusoknak, mintsem lelkészeknek neveltetnek, minden praxis nélkül a lelkészi hivatal élére állíttatnak, de a theologusok hiánya és egyházközségeinknek a szabályokkal való nemtörődömsége, néha a vezetők elnézésével, kényszer helyzetbe hozzák a hatóságokat, úgy, hogy a szóban lévő szakaszt vagy el kell hagyni, vagy annak — akinek a felmentvényi jogot megadni, úgy amint az a káplánok felszentelésénél már meg is adatott. Ahol azonban óhajtandó az egyházak beibékéje szempontjából, hogy szigorítás álljon be, ez a perlekedés viszketegségének meggátlása. Nem elég mindenkinek a hosszú ideig tartó peres eljárás, de még a perújítás is lábra kap. A sok kellemetlen per ugyan, amely eddig volt, lassan megszűnik, de még itt-ott tart. Leg-