Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

40 Néhány percznyi szünet után nyitotta meg ugyanott br. Prónay Dezső, az ág. hitv. ev. egyház egyetemes felügyelője a díszgyűlést lelkes — sokszoros helyesléssel megszakasztott következő beszéddel: Nevezetes esemény emlékezetének, háromszázados érfordulójának megünnepelésére jöttünk össze. Természetes, hogy a dunáninneni evangelikus egyházkerület kezdeményezte a magyarhoni evangelmi egyház zsolnai zsinata három százados évfordulójának megünnepelését, mert annak területén tartatolt meg ez a zsinat és az a szervezet, amelyet evangelmi egyházunknak ez a zsinat adott, körülbelül a mai dunáninneni egyházkerület területén lépett életbe. De a mai ünnep nemcsak ennek az egyházkerületnek az ünnepe, hanem magyarhoni egyetemes evangelmi egyházunké, sőt részt vesz abban, nagy örömünkre a magyar ref. egyetemes egyház is. A zsolnai zsinat t. i. a magyar protestantismus szervezkedésének olyan egyetemes jelentőségű eseménye, hogy annak halasa közvetve kiterjedt az egész magyar protestantismusra. A zsolnai zsinaton történt szervezkedéssel lett. mintegy külsőleg is tanúsítva az, hogy a kivívott — a bécsi békekötés által biztosított, — az annak alapján alkotott, 1608. évi törvénybe is beczikkelyezett vallásszabadság nemcsak valamelyes türelmi intézmény, de alapja annak, hogy a magyarhoni evangélikusok, hitelveik alapján, mint egységes önálló egyház, önkormányzatilag szervezkedhetnek. Ezért bír a zsolnai zsinat kiváló fontossággal a magyar protestantismus történetében. Ezért bír az közvetve, közjogi jelentőséggel a magyar ref. egyházra nézve is, a melynek ünnepélyünkön való részvétele, természetesen különös örömmel és hálával tölt el. De különös örömmel kell kiemelnem azt is, hogy a magyar protestantismusnak, hazánkban teljesített hivatásának méltatásaképen, szives érdeklődést tapasztalunk ezen ünnepélyünk iránt, felekezeti különbség nélkül. Trencsénvármegye törvényhatósága tolmácsolta szives üdvözletét ünnepélyünkön, valamint, Zsolna városa is. Sőt e városban, a melyben evangelikus egyházunk tagjainak száma csekély és gyülekezetünk is csak ujabb időben kelt ismét életre, alig lehetett volna ez ünnepélyt úgy rendezni és megtartani, a miként az megtörtént, ha nem lehetelt volna számítani Trencsénvármegye és Zsolna városa értelmiségének, felekezeti különbség nélkül, szives támogatására. Ezért mindenek előtt azt tartom föladatomnak, hogy a magyarhoni reformált egyházunk, hitrokoni érzésből fakadó hálánkat nyilvánítsam, ünnepélyünkön való szives részvételeért és tiszteletteljes és legszívélyesebb köszönetemet nyilvánítsam Trencsénvármegye törvényhatósága és Zsolna város közönségének. Ez az ünnepély tanúságot tesz arról, hogy hazánkban, daczára egyes eltérő jelenségeknek, általában a vallásfelekezeti béke honol, a mely nemcsak a » múlt küzdelmeit fölváltó kölcsönös türelemben és békében nyilvánul, hanem abban a hazafias érzésben is, hogy egymásnak közművelődési törekvéseit kölcsönösen méltatva, ünnepelni is tudunk együttesen. A zsolnai zsinatnak, az azt megelőző és követő kornak részletes történeti méltatása nem lehet feladatom, megtette azt tegnap a szakférfiú, az avatott történetíró. Azokat a vallásos érzéseket, a melyeket ez alkalommal hitünk kelt bennünk, azokat a vallásos elmélkedéseket és tanúságokat, a melyekre ez az alkalom indít minket, ezen templom szószékéről halottuk két ékes és jeles beszédben. Az én föladatom csak az lehet, hogy általánosságban fejezzem ki azokat az érzelmeket és gondolatokat, a melyeket ez az ünnepély kelt bennünk. A múlt nagy eseményeivel való foglalkozás mindig tanulságos és rendszerint biztató. Küzdelmes volt egyházunkra nézve, a zsolnai zsinatot megelőző korszak és alig indult meg a szervezés munkája, ismét küzdés akasztotta meg azt. Szomorú korszaka az hazánk és egyházunk történetének, amelyben csak mint egy csekély nyugvó pont, jelentkezik a zsolnai zsinat. És mégis, hazánk és egyházunk legszomorúbb korszakaiból is vigasztalást és biztatást meríthetünk