Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

25 vényileg biztosított tökéletes jogegyenlőség és viszonosság nagy elveinek becsületes megvalósításáért? Váljon megtudtuk-e védelmezni híveinket a nagyon is tevékeny ősellenség méltatlan zaklatásaitól s a jogtalan és törvénytelen anyagi megterheltetésektől? Váljon észrevettük-e a szemünk előtt folyó sociális uj mozgalomnak nagy jelentőségét és igyekeztünk-e a fen forgó társadalmi, gazdasági és nemzetiségi ellentéteket, keresztény szeretettel kiegyenlíteni és külön társadalmi szervezetekkel enyhíteni a nyomort, melyet a becsület válla hord? Mindezekre a kérdésekre mindenkinek saját lelkiismerete fogja megadni a választ. Nekem úgylátszik, mintha az ev. lelkeket mozgató szellemi és erkölcsi erők megfogyatkoztak volna. Mintha a pártpolitikai gyűlölködés megrontotta volna egyházi közéletünket. A három nyelvűség állapotában, melyről Kerman Dániel még dicsőitőleg beszélhetett* tágas tér nyílott félremagyarázott nemzetiségi titkos érzelmek gyűlöletes kutatására, ami lehetetlenné tette a régi bizalmas őszinteséget és a testvéri összetartást. Ezen bajok közepett még az sem volt képes bennünket uj egyházi életre ébreszteni, mikor a ridegen számító statistikusok azt a rettenetes tényt állapították meg, hogy evang. egyházunk számban és erkölcsben pusztul!! Lehet-e csodálkozni, hogy ily körülmények között az ébren figyelő római egyház, hatalmas központi szervezetével és nagy gazdagságával, felhasználta gyengeségünket és sarlóját a mi vetéseinkre vetette. A tridenti zsinat türelmetlen szellemének felújításával s a királyi jus placetinek vakmerő megsértésével évente uj meg uj svllabusok és bullák, uj brévék és encyklikák jelennek meg a régi és uj eretnekségek kiirtására. Régi jelszava, «omnia restaurare in Christo» ma azt jelenti, hogy vissza kell állítani a XVI. és XV1Í. századok minden gonoszságait. Csak bátorság kell hozzá! Az ellenreformátió ellenünk az egész vonalon szabadon folyik. És mindezekkel a veszedelmes üzelmekkel szemben mit tesz a hazai evangeliomi protestáns egyház? Bámul és csodálkozik. Alkotások hiányában büszkén emlegeti őseink nagy tetteit. Mintha neki ezen mai nehéz viszonyok között semmi tennivalója nem volna! Nem tudja minő dugáru rejlik az úgynevezett «kath. autonómia» szép neve alatt; nem érti, hogy mi okból újíttatnak fel a legfőbb királyi jog kiváltságainak régi meséi és történelmi hamisítványai! Nem veszi észre, hogy mindezek az 1848. XX. t,-czikknek minden értékét és erejét hatástalanná akarják tenni és a törvényileg megszüntetett összes előjogokat és kiváltságokat ténylegesen életbe léptetni. A czél mindig egy és ugyanaz; ámbár a foganatba vett eszközök és módok a viszonyokhoz képest változnak. Úgylátszik, hogy a hatalmas központi szervezet és óriási anyagi erő most is győzedelmeskedni fog a mi szegénységünk és szervezetlenségünk felett, ha az állandóvá lett sopánkodás helyett az alkotások és tettek mezejére nem lépünk. Az ujabb viszonyoknak és ujabb követelményeknek megfelelő uj reformátióra van szükségünk; mert csak komoly munkával és férfias küzdelemmel érhetjük el azokat a javakat, melyek minket a jog, törvény és igazság szerint megilletnek. Nem uj erkölcsi alapeszmékre, nem uj vallásra, hanem a meghasonlott, kedélyek megnyugtatására alkalmas uj intézkedésekre van szükségünk. Hiszen a modernebb világfelfogás még a kath. egyházat is uj tevékenységre kényszerítette; ez is belátta, hogy az élet és a tudomány uj valóságokat teremtett, amelyek elől egy vallási felekezet sem zárkózhatik el. Legkevésbé pedig a haladni akaró evang. egyház. A régi formák, melyek valaha szépek és megindítók lehettek, ma már elhalványultak és hatástalanokká lettek. Azért ujakról kell gondoskodni, mert különben összecsapnak felettünk a socialismus hullámai. * Slavica, Teutonica se natio et Hungara junxit, Quid tribus his junctis pulchrior esse potest? Teuto rosas, Slavusque sales, Hungarusque valorem Ecclesiae confert, noraine reque magis. D. K. S.