Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

26 Taine, a híres franczia történetíró, az alkotmányt háznak nevezte, melyet államok azért építenek magoknak, hogy a polgárok jól érezzék magokat benne. A mi ev. egyházalkotmányunk is ilyen ház, melynek egyes köveiből a zsolnai zsinat építette fel az alapfalakat. Az egyházunk felelt elzúgott viharok sokszor megtépték, itt-ott meg is rongálták úgy, hogy a romboló elemek szivárogtak be falaiba. Az ilyen bajokon segíteni kell. A hálás utódok nem abban fejezik ki őseik iránti kegyeletüket, ha e régi házat csupa tiszteletből javítatlanúl hagyjuk, hanem úgy, ha a kor haladásához képest kijavítjuk, vagy újra építjük. Hiszen minden élő szervezetnek, ha élni és fejlődni akar, a fejlődő élet körülményeihez kell alkalmazkodnia. Ezt tették ami őseink is, mikor a zsolnai zsinaton külön szervezetet alkottak magoknak. Két nagy erény lelkesítette őket erre: a mély vallásos meggyőződés és a tiszta hazafiság. Ezen erényeknek együttes ápolására van szükségünk ma is, ha azt akarjuk, hogy evang. egyházunk tovább gyarapodjék. Minden attól függ, él-e a hívek szivében a Krisztus evangelioma iránti őszinte szeretet és hogy a cselekedetekben nyilvánuló buzgalom bír e a továbbfejlődés feltételeivel? Én bízom a hazai evang. egyház további fejlődésében és jövő virágzásában; de csak azon feltétel mellett, ha a haladás útjáról soha le nem tér és dicső múltja emlékeinek alapján állandóan küzd és dolgozik, ha tudósán és okosan reformálja önmagát, a Jézus Krisztusban. Ezt kívánja a gyakorlati kereszténység. Óh! kedves testvéreim, buzduljunk fel ez emléknapon evang. egyházunk jövőjeért s irtsuk ki lelkeinkből a szeretetlenségnek, a gyűlölködésnek és a romlásnak szellemét. Kövessük Pál apostolnak a Filippiekhez és Efezusbeliekhez irott eme szavait: «Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangeliom hitéért, (pl. 1. 27.) Annak okáért vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon és mindeneket elvégezvén, megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat az igazlelkűséggel és felöltözvén az igazságnak mellvasába.» (Efez. V. 12—14.) Ezek a szavak nekünk is szóllanak; minket is buzdítanak uj tevékenységre és uj alkotásokra. És ha e buzdításnak hatása tényekben is fog mutatkozni; ha meghatja lelkeinket az újjászületésnek szent lelke és fogadalmat teszünk arra. hogy a Krisztusnak hű követői leszünk: akkor a mai ünnepély nem volt hiába való. Adja a szíveket megszentelő és ünnepélyünket megáldó hatalmas Isten, hogy úgy legyen! A gyakori tetszésnyilvánításokkal megszakított lelkes s lelkesítő előadás után emelkedett szólásra Szalavszky Gyula v. b. t. t. Trencsén megye főispánja s mondotta élénk tetszés közepette ezeket: Tisztelt Ünneplő Gyülekezet! Trencsén vármegye hazafias üdvözletét akarom a t. Gyülekezetnek átadni ama küldöttség élén, melyet a vármegye közgyűlése megbízott, hogy a bennünket nagy történeti múltba visszavezető e nevezetes gyülekezésen a vármegye közönségét képviselje és a vármegye részvételét személyesítse. A vármegye e jelentős elhatározását többrendű nemes indok szülte meg. A legfőbb ezek között az a vágy. hogy ma amidőn elfogultságtól menten bírálhatjuk 3 századnak törekvéseit, eseményeit és eszméit, hálásan elismertessék ama hazafias küzdelem, melyet a protestáns egyházak sok kitűnő fia, a legtöbbjük egyúttal kiváló magyar államférfiú, századokon át folytatott, hogy egyfelől az emberhez, mint emberhez fűzött legtermészetesebb jogoknak érvényesülést és az államrendben méltó helyet biztosítson, másfelől óvja a nemzet