Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

23 Főképpen azok, melyek a kath. püspökök egyházi látogatásáról, az eretnek könyvek olvasásáról, az úrvacsorának kétszín alatti kiszolgáltatásáról, az egyházi tized és cenzus fizetés körüli perekről szólottak. Ugyanekkor lépett fel irodalmi téren egy másik hatalmas kath. főpap, a szintén protestáns szülőktől származott Pázmány Péter is a zsolnai zsinat határozatai ellen. Ezt sem lehetett hallgatással mellőzni. Nem tudjuk, ki rejtőzik „Pécsi Péter freiwaldi lelkész" álnév alatt, valószínű, hogy maga Lányi Illés; de az bizonyos, hogv «Malleus peniculi papistici adversus apologiam solnensis synodi editi» . . . czímű munkájában — mely szintén 1612-ben jelent meg Kassán. — hatalmas érvekkel és megfelelő éles hangon czáfolja meg benne azokat a «tévedéseket, rágalmakat és hazugságokat», melyekkel Pázmány támadta, az evangelikus tanokat, az evang. superintendensek és lelkészek méltóságát. Erre Pázmány vitatkozási ügyességének teljes erejével válaszolt a «Logi alogi...» czímű, egész kötetre menő — 254 lapra terjedő —- dolgozatával. Ebben róm. kath. szempontból czáfolta a Malleusban felhozott igazságokat. Erre oly nagy súlyt helyezett, hogy az egész országban elterjesztette; sőt még híres «Kalauzá»-ban mellékletül külön is lenyomatta. Nagy és erős tollharcz volt ez, mely előkelő helyet foglal el a XVII. század magyar közmívelődéstörténetében; melynek bővebb fejtegetése azonban nem tartozik ezen felolvasás keretébe. Még csak azt említjük fel, hogy itt a katholicismus és protestantismus életharcza folyt, mely a társadalom és a politika terén egyiránt „folyt s melyben a főpapságon kívül a «kath. status» is külön panaszt tett Őfelségénél az evangélikusok szervezkedési törekvései ellen. Ennek némi ellensúlyozásául ezek folyamodást intéztek a nádorhoz, kérve őt, hogy méltóztassék superintendenseiket, senioraikat és dekánusaikat. a hivatalos egyházi látogatásaiknál előforduló támadások ellen megvédelmezni. Ez alatt az egyház kebelében szorgalmasan dolgoztak az uj egyliázalkotmány életbeléptetésén. A superintendensek 1613. év első hónapjában ismét összejöttek Bitsén, ahol Lányi nyolc/, pontban terjesztette elő javaslatait.. Az elsőben a látogatás mikéntjéről: a másodikban a lelkészek erkölcsi életéről; a harmadikban a zaklatások elleni védelemről; a negyedikben az agenda elkészítéséről; az ötödikben a tíz vármegyében érvényes és üsszhangzatos egyházi törvények készítéséről; a hatodikban a lelkészek összejöveteleiről; a hetedikben az ezen vármegyékbe törvénytelenül betolakodó tanítókról és lelkészekről; végre a nyolczadikban egy olvashatlanúl írt tárgyról. Ezek között leglényegesebb volt az általános egységes Agendának elkészítése; mert a zsolnai zsinat ezt is sürgette. Ugy látszik, hogy ezt is Lányira bízták. Erre utal az, hogv e tárgyban a felsőtrencséni fraternitásnak véleményét is kérte. Kétségen kívül, erre a tíz vármegyének nagy szüksége is volt; mert fontos dolog, hogy az istenitisztelet berendezése egyenlő legyen minden gyülekezetben. Ez a dicséretre méltó terv azonban nem valósulhatott meg, mert a buzgó Lányi 16l8-ban nov. 12-én, 48 éves korában meghalt, mielőtt azt elkészíthette volna.

1 Fájdalom, az Agenda hiánya érezhető volt egész a XVIII. századig Kerman Dánielig, aki azt csak 120 évvel későbben készítette el.

2 * * * A vallási és politikai ellentétek azonban nem szűntek meg; sőt inkább szaporodtak. Erdélynek nagy fejedelmei: Bethlen Gábor és a Rákóczyak küzdelmei általában ismeretesek. Mind olyanok, melyek a zsolnai zsinatnak szükséges voltát igazolták. 1 U. o. 71. lap. 2 L. Mocko J. Lányi Illés élete tót nyelven 35 s köv. 1.