Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

20 egész néptömegnek a szent lélek kegyelmének segítségével igyekezni fogok akképen előljárni, amint a jó és hű lelkipásztorhoz és az Isten igéjének hirdetőjéhez illik. Az egyes vármegyékben levő contuberniumok és a lelkészi districtusok törvényeit, úgy mint azokat, melyek nekem, superintendensi hivatalomban előírvák, megtartom és a felügyeletemre bízott egyesek által is megtartatom s azokat alkalmazni fogom. És amint mindazt, legjobb tehetségem szerint teljesíteni fogom: úgy segélyjen engem Isten, atya, fiú és szentlélek és az én keresztény hitem. Amen. IV. Forgács Ferencz érsek 1610-ben protestál a zsinat határozatai ellen; majd 1611-ben Nagyszombatba ellenzsinatot hív össze - az evangélikusok ellen. — 1612-ben a «kath. status» folyamodik a királyhoz, a klérus a pápához. — Mátyás ingadozik. — Az evangélikusok szervezkednek. — Agenda-Polemiák. - Tanulságok és fogadalmak. — A jövőnek feladatai. Aki a fentebb közölt zsolnai határozatokat és a püspöki esküformát figyelemmel átolvasta, az kénytelen lesz bevallani, hogy azokban semmi sincs, ami a római kath. egyházat, vagy annak papságát sérthetné. A felvidéki tíz vármegyének zsinatra összejött egyházi és világi evang. tagjai megbeszélték saját egyházi ügyeiket, közigazgatási bajaikat; elkészítették legjobb nézetük szerint, saját rendszabályaikat; de nem hoztak egyetlen egy; olyan határozatot sem, mely a kath. egyház hierarchikus szervezetét vagy szertartásait veszélyeztette volna! És mégis, mi történt? Alig, hogy a zsolnai zsinat tagjai elbúcsúztak egymástól, alig hogy gr. Thurzó nádor kinyomatta a hozott egyházi törvényeket: a római főpapság fölháborodásában nem ismert határt és az annak élén álló esztergomi érsek és kancellár gr. Forgách Ferencz bibornok 1610. április 17-dikén ünnepélyesen protestált a zsinat határozatai ellen; az ott megválasztott superintendenseket «álpüspököknek» csúfolta és kifogyván minden komoly érvekből, epébe mártott tollával leszidta, becsmérelte és átkozta az ott hozott határozatokat. Ezzel azt akarta elérni, hogy a protestánsok visszariadjanak és ne merészeljenek szervezkedni. Ezzel nem elégedett meg, hanem egy év múlva 1611-ben aug. l-re kath. zsinatot hívott össze Nagyszombatba, hogy ezzel is tüntessen a nádornak zsolnai zsinata ellen. Ezen a zsinaton az egész klérust akarta felizgatni és harczba vinni az evangélikusok ellen. Öt részbe foglalta össze azokat a tételeket, melyekkel a zsolnai határozatokat ellensúlyozni kívánta és a klérust harczképessé tenni. « Az elsőben a püspöki teendőket tárgyalta s egyebek között kiemelte azt, hogy az ország több vidékén a kath. plébánosok tudatlansága, vagy éppen hiánya miatt a nép protestáns lelkészeket keres fel; ezektől veszi fel a szentségeket s ennek folytán azok terílgetik a kath. népet is. Ezért kívánta, hogy a püspökök gondolkodjanak az egyházi pályára készülő kath. ifjak alapos neveltetéséről. Pappá csak az szenteltessék fel, akit jelleme és tudománya arra méltóvá tesznek. A püspökök azt is kötelességüknek tartsák, hogy az Isten igéjét személyesen hirdessék s hogy káptalanuk által kellő számú papokat állítsanak az üresen álló plébániákba. A második rész a papság erkölcsi magaviseletéről és tanulmányairól szól. Az egyházi visit.atió alkalmával értesíteni kell a népet, hogy papi személy nem házasodhatik; hogy a pap szájában a házasság Ígérete bujálkodásra czélzó hitegetés. Eretnek-könyvet olvasni a klérusnak tilos, legfeljebb a felsőbbség engedelmével lehet. A harmadik rész szól a lelkipásztorkodásról. A plebánus püspöki engedély nélkül egyházközségét rövidebb időre sem hagyhatja el. Az úr vacsoráját