Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1910

1910. augusztus Ünnepély

21 tilos a világiaknak két szín alatt kiszolgáltatni, mert a kehely utáni vágyakozás — mint a tapasztalás bizonyítja — csak ürügyet szolgáltat a kath. egyházból való kitérésre. A negyedik rész tiltja az egyházak vagyonának elzálogosítását, vagy elidegenítését; ha ezt a védúr cselekszi, veszítse el patronusi jogát, ha pedig a pap teszi, fosztassák meg javadalmától és vetessék átok alá. A királyi Felség törvényes időn túl ne hagyja üresen a püspökségeket és az ő kinevezésétől függő javadalmakat. Vessen gátat a kamarai tisztviselők garázdálkodásának, kik az elhalálozott főpapok összes vagyonát magokhoz ragadják s még csak temetési költségekről, az adósságok és kegyes hagyományok kifizetéséről sem gondoskodnak. Szerezze vissza az erdélyi püspök jószágait; az espereseknek valamennyi egyház után járó census cathedralisát; védje meg a papság tizedjogát s a tizedek ügyében keletkezett pereket utasítsa az egyházi törvényszékek elé. Az ötödik rész az évenként megtartandó visitátió módját és feladatát szabja meg az espereseknek tüzetesebben. Ezen zsinati határozatok igen érdekes színben tüntetik fel az akkori állapotokat, s egyúttal a klérusnak követeléseit is. Fő'c/.él volt mindig a protestánsok javára és vallási szabadságának biztosítására hozott törvényeknek kijátszása. Forgács bibornokérsek tevékenyebb, buzgóbb és makacsabb lett. mint valaha. Minden eszközt felhasznált, hogy az országos rendeket, de különösen a királyt arra bírja, hogy a katholicismus előjogait s a kath. püspökök tekintélyét a zsolnai evang. zsinaton hozott határozatokkal és az uj evang. superintendensek hatáskörével szemben fentarthassa. Különösen bántotta a census kathedratikusnak és a tizednek elvesztése s az ev. lelkészek részére való megitélése. Ne feledjük, hogy a tizedadó felett évszázadokon át a római egyház feltétlenül rendelkezett. A tized és a census cathedratikus ügyét szellemi és isteni dolognak tartotlák, mely a kánoni jog szerint volt megítélendő. A tized jövedelmét és a cathedratikumot a kath. egyház tulajdonának tartották. El lehet képzelni, micsoda harcz volt, az. melyet a hatalmas klérus — némely katholikus főúr segítségével — a szegény ev. lelkészek ellen folytatott. Egymás után mentek a legkeményebb hangon írt felterjesztések és követelések a királyhoz, hogy ez hatalmánál fogva állítsa vissza a római ősi egyháznak tekintélyét és hatalmát az eretnekekkel szemben. Mindenképpen igyekeztek bebizonyítani, hogy a protestánsoknak engedett vallásszabadság ellenkezik a római egyház jogaival. Az 1612. évi jan. 14-én összegyűlt «kath. status» arra kéri Őfelségét, hogy a protestánsoknak, kedvező törvényeket a jövő országgyűlésen megváltoztatni, vagy legalább enyhíteni kegyeskedjék. Kérik többek között az egri káptalannak visszaállítását; kérik a séllvei jezsuita collegium visszaadását, mivel ennek tanárai sok protestáns ifjút vezettek vissza a kath. egyház kebelébe. Megérdemlik, hogy a túróczi prépostság is nekik adassék. A tizedek ügyét, régi szokás szerint, a szentszékekre kell bízni . . . Azt is neheztelik, hogy a kegyúri jog czimén a prot. földesurak elfoglalják az egyházi javakat és azokat az ő papjaiknak adják . . . Rosz néven veszik, hogy a Rocskay-féle mozgalom idején elvett és világiaknak adományozott egyházi javak előbbeni birtokosaiknak nem adatnak vissza. Azt pedig az egyházi kath. rend egyenes megrövidítésének tartják, hogy az evangelikus superintendensek szedik azt a census kathedratikust, mely edďig a törvények szerint, egyedül a kath. espereseket illette! Végül kérik Őfelségét, hogy őseihez méltóan, karolja fel a katholicismus ügyét, s mint legkatholikusabb fejedelem, tartsa fen és védje meg a régi fényétől már-már megfosztott kath. anyaszentegyházat. Ők a magok részéről igérik, hogy egész erejükkel azon lesznek, miként Őfelsége segítségével az istentisztelet emeltessék. Őfelsége hivei gyarapodjanak s a hitben és az austriai ház iránti hűségben örökre megtartassék.