Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1909
1909. augusztus
9 elöljáróinkkal szemben; mert ök vigyáznak leikeinkre mint számadók, hogy 1. ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez nekünk nem használ. Mind ezekre kérünk, egyedüli közbenjárónk, az Úr Jézus Krisztus nevében. Ámen. Befejezésül előadta még az énekkar Mozartnak: Szárnyain az áhítatnak kezdetű szerzeményét, ugyanilyen megragadó hatással s a gyülekezet Székács József: Legyen áldott hirdetése, Szent igédnek Istenem kezdetű énekkel fejezte be Istentiszteletét s templomi ünnepélyét. Istentisztelet után a gyűlés tagjai átvonultak a lýceum tágas tornatermébe, hol a főtisztelendő méltóságos püspök úr buzgó imádsággal vezette be a közgyűlést. A napirend előtt, mélt. Laszkáry Gyula ker. felügyelő úr, a következő általános figyelemmel és helyesléssel hallgatott beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Főtisztelendő kerületi gyűlés ! Mióta az egyház ügyeivel foglalkozom s annak szolgálatábbn állok, a magyar protestáns egyház igen nagy változáson ment át úgy beléletében valamint anyagi helyzetében; mert mig anyagi téren mióta az 1848. XX-ik t.-cz. 3-ik §-a által számára biztosított állami hozzájárulás ez alkotmányos magyar kormány s a képviselőház által évről-évre emelkedő összegben utaltatott ki számára, képesek voltunk iskoláinkat a törvénynek megfelelően berendezni s a kor követelményeinek színvonalára emelni, a congrua kiegészítése által legszegényebb lelkészi állásainkon javítani s főleg egy erös alapokon nyugvó lelkészi nyugdíj-intézetet létesíteni, mely elaggott és munkaképtelen lelkészeinknek, az özvegyek és árváknak tisztességes megélhetést biztosít. Addig másrészt az egyház ügyei iránt való lelkesedés, az összetartozandóság érzete s az a puritán protestáns belélet mely addig egyik kiváló jellemvonása volt egyházunknak egyszóval a valódi s tiszta egyháziasság nagyon hanyatlott. A magyar protestáns egyház autonomiája úgy összeforrott hazánk alkotmányával, hogy annak egyik erös oszlopát képezte a múltban. Mióta hazank az osztrák tartományokkal egy uralkodó alá került, mindég az volt Ausztriának fötörekvése, hogy Magyarország ösi alkotmányát megsemmisítse s Magyarországot az összbirodalomba beolvaszsza s hogy ez nem sikerült, ennek egyik legfőbb akadálya a protestánsok ellenszegülése volt, kik mindég az első sorban küzdöttek szóval és tettel az alkotmány megmentése mellett. Hogy ezek ellenállását megbénítsa bocsátott ki 1859-ben az absolut kormány egy nyilt parancsot, melyben a protestánsoknak anyagi előnyöket helyezett kilátásba, de ennek ára autonomiánk megnyirbálása lett volna. Ez évben végeztem én iskoláimat s ifjúi lelkesedéssel mentem bele a mozgalomba a pátens ellen, mely mozgalomnak eredménye a pátens visszautasítása lett. Inkább maradtunk szegények, de szabadságunkat nem áldoztuk fel semmi árért. Most azonban miután a magyar állam járult hozzá mind fokozottabb mértékben szükségleteink fedezéséhez, természetes, hogy bizonyos befolyást nyert úgy egyházunkra s különösen annak iskoláira s hogy ez az autonomia némi megszorításával történt, az természetes, hogy főleg iskoláink nagyobb mértékben kerültek az állam felügyelete alá s fájdalom, be kell vallanunk, hogy szükségképen, és teljes joggal. Az én meggyőződésem az amint már több ízben is nyilatkoztam, hogy Magyarország csak addig áll fenn, míg itt a hegemónia, a politikai vezetés a
