Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906
1906. augusztus
10 3. oktatói állást kellene létesíteni egyetemes erővel, hog^y a gyakori személyváltozás által a tanügy ne szenvedjen. Ilyen állások összeírása nagyon ís kívánatos lenne — ami különben elnökileg már úgyis el van rendelve — s az azzal járó előirányzatot az u. n. «Szükségletek» czímén az egyetemes egyháznak tudomására kellene hozni, hogy ott a majdan érkezhető állami dotátióból az evang. vallásoktatói-kar fentartassék. Oly helyütt is, ahol a lelkészek teljesítik a nem ev. tanintézeteken a hitoktatást, ez évben sok panasz esett. Abból eredt, hogy a kormány közegek több helyütt egészben, vagy részben beszüntették az ev. hitoktatók amúgy is csekély tisztelet-díját azon a czímen, hogy az illető tanintézetben nem volt legalább 10 ev. vallású tanuló. Ahol szerét tehettem, ennek orvoslása után jártam, de már most is kijelentem, és kérem, hogy a kerületnek, vagy az egyetemnek kell nagyobb öszszeget a püspök rendelkezésére bocsátani, hogy némileg teljesíthesse a hitoktató irányában a Szentírás által is szentesített elvet: Méltó a munkás a maga jutalmára. Mert sajnos igen csekély a száma azon gyülekezeteinknek, ahol az autonóm egyház maga gondoskodik a hitoktatásról a nem ev. tanintézeteken. Ezen teher mind az egyházkerületre tolatik, minden jogczím nélkül. És lent a püspök sok helyütt tapasztalja azt, hogy segédkéz helyett inkább csak érvelésekkel találja magát szemben, kinek jogköréhez utalandó át az osztás. Amint egyrészről örömmel jelzem, hogy a fürdőben időző vendégek istentiszteletre jelentkeznek és örvendetes esemény, hogy lelkészeink, amikor egyházukat elhagyhatják, szivesen vállalkoznak ily istentiszteletek elvégzésére: úgy másrészt gondot okoz a püspöki hivatalnak az útiköltségek megtérítésének kötelessége. E nyáron a pőstyéni és trencsénteplici fürdőkben több istentisztelet tartatott: elvégezték azt némely pozsonyvárosi és pozsonymegyei lelkész urak, továbbá Okályi Viktor tábori lelkész úr, a pőstyéni fürdőben időző lelkész-társaink, a verbói lelkész s a trencséni íőesperes urak. Mindezen testvéreimnek, bár nevöket itt mind nem említem, ehelyütt is hálás köszönetet mondok. Mégis név szerint meg kell említeni Albrecht Géza úr fáradozását, aki még a brogyáni diasporában is tartott istentiszteletet és Nyitra városában is eljárt híveink érdekében. Veszteség számba megy, hogy a buzgó és minden tekintetben kitűnő Koehler Edinhard, pőstyéni gondnok, a pőstyéni szép templom alkotója, most már Pőstyénben nem lakik, azonban mostani működési helyéről is szivén hordja Pőstyénnek ügyét és méltó helyettesről is gondoskodott. Az ipolysági missiónak temploma a közel napokban kész lesz s még folyó évben át fog adatni szent rendeltetésének. Elismeréssel jelzem, hogy a felsőterényi lelkész és tanító Ipolysággal szemben lemondtak minden jövedelmi igényeikről, hogy Ipolyvecze anyasítása után Ipolyság oda legyen csatolható. Sajnos Ipolyvecze anyásítása congrua szempontjából a miniszteriumben még nincs elintézve.
