Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906

1906. augusztus

11 A püspök oldalán működő kerületi missiói lelkész kiküldetik oly 3. missiói pontokra, ahol a hívek ritkábban hallják az evangéliom vigaszát, illetve, ahol hehettesítésről van szó. Mult közigazg. évben hivatalos utainak száma csekélyebb, amennyiben irodám két tagjának betegeskedése folytán, én magam itthon egyedül maradtam vele. Mégis megfordult Esztergomban, Assakürthön, Horhiban, Érsekújvárt, Szántón, Trencsénben és ismét Esztergomban, Érsekújvárt. Kár. hogy a missiói átalány távolabbi és gyakori utakra elégtelen Amint már utaim sorozatában említettem Bécsben személyesen jártam el ott tartózkodó híveink lelki ellátása dolgában. Sajnálattal kell azonban jelentenem, hogy beadványomra eddig feleletet nem kaptam. Amerikának pennsylvániai synodusa buzgón közreműködik, hogy ottan lelkipásztor nélküli magyar híveink, őshazájukból nyelvüket értő lelkészt kapjanak. Ezen ügy elintézésével az egyet, gyűlés által a püspöki kar lett megbízva. A püspöki értekezlet tárgyalt is e czímen az Amerikából ide már kétszer küldött Ramer lelkészszel. Az ügy végrehajtása nekem, mint legidősebb püspöknek adatott át. S itt jelenthetem, hogy ezen lelkészi állásra Kuszy Emil, beszterczebányai hitoktató jelentkezeti, aki azonban az utolsó órában visszalépett, újból tehát lelkészt kell keresnünk oda. Az egyetemes gyűlés jegyzőkönyveiből méltóztatnak tudni, hogy a hadügyminisztérium elfogadván az egyet, egyháznak a tábori lelkészekre vonatkozólag tett előterjesztéseit, mely ügyben a legidősebb püspök jár el, a közelmúltban magyar hazánk területére 2 új tábori lelkész lett kinevezve, akiknek egyike a mi egyházkerületünk területén Pozsonyban működik. Kötelességem a főtiszteletű ker. gyűlés becses figyelmét felhívni egy sajátságos körülményre, amidőn mi evangélikusok mindenütt, ahol más vallású tanulók járnak, ami tanintézeteinkbe főkép gymnasiumainkba, a legszívesebben nyitunk tantermet a más vallású hitoktatóknak, akiknek sorában a népesség számarányát tekintve természetesen első sorban állanak a r. kath. katechelák: minden évben ismétlődik ama szomorú eset, hogy több r. kath. tanintézetbe az evang. hitoktatók be sem bocsájtatnak, s azon nehéz feladat előtt állunk, hogy ahol nincs ev. egyházunk a községben, kell keresnünk szobát, ahol az ev. növendékek a hittanban oktattatnak. Sem a keresztény szeretet, sem a magyarhoni jogegyenlőségről és a viszonosságról szóló törvény alapján, sem pedig egy régibb miniszteri rendelet szerint, mely a vallástant, mint rendes tantárgyat rendeli tanítani az illető intézet falai közt: ilyetén ellenünk gyakorlatba hozott rideg eljárás nem helyeselhető annál kevésbé, amidőn a mi egyházunk a más hitfelekezeten lévőket testvérekűl fogadja. Magától értetődik, hogy én ezen szabályellenes eljárás ellen egy-két esetben szót emeltem az illetékes helyen, választ azonban, annál kevésbé orvoslást, eddig nem kaptam. Továbbá jelentem a főtiszteletű gyűlésnek, hogy a kerületnek szorgalmatos és hű munkása Korcsek Zsigmond levéltáros és jegyző be-