Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1905

1905. augusztus

8 4. lem a munkát. Hiszem, hogy ezen templom is még ez esztendőben szent czéljának adatik át. Azonkívül október 2-án helyettesítésemben a nógrádi főesperes úr felavatta a szupataki leány-egyháznak templomát. Templomaikat alaposan renoválták Kálnón és Kochanóczon: ezen szentélyek újból lettek felavatva szeptember 25-én, az első a nógrádi, a második a trencséni főesperes úr által. Szeptember 18-án felavattam Oroszvárt a templom új tornyát és harangjait; április 24-én pedig a szügyi egyház új temetőjét. Mindezen építkezések arról tesznek bizonyságot, hogy híveink egyházakra adakozni tudnak és hogy evang. segélyegyleteink s alapjaink nyitva állanak szegény hitfeleink felsegélyzésénél szeretet-adományaikkal. Igaz, nagy szórványainkban a munkának még csak kezdetén állunk; de hála Istennek a munka folyik.. Ipolyveczén készen áll már a lelkészlak és bizony a hivek nem okai annak, bogy ezen oly szükséges missiói pont, az Ipoly folyó mentén, evang. őrállomás a nagy szórványban, még lelkésszel nincs ellátva. A katecheták kimutatásánál azonban meggyőződik a főtisztelendő ker. gyűl., hogy évről-évre több helyütt és több óra igénybe vételével szerveztetik; és ha nagyobb anyagi eszközök felett rendelkeznénk, rendezése még alaposabb lenne. Sajnos, hogy az egyházközségek nagyobb része itt a kerületnek segédkezet nem nyújt s a vallástanításnak a fiókegyházakban és szórványokban való berendezését kizárólag kerületi ügynek veszi. Sokoldalú hivatalos teendőim miatt a múlt közigazgatási évben csak egynéhány egyházban fordultam meg és pedig a nagvhonti esperességben, a hol három egyházat látogattam meg; mert más két egyházba helyi viszonyok miatt ez idő szerint nem mehettem. Május 19-én meglátogattam a bagyani egyházhoz tartozó Bacsóíalva leányegyházat, a hol istentiszteletet tartottam és az iskolát meglátogattam. Nyugodt lélekkel távoztam onnét, mert tapasztaltam, hogy népünk egyházához s hitéhez hű s keserves munkájából tud és akar áldozatot hozni az egyház oltárára. Május 20-án végeztem az egyházlátogatási munkát Bagyan egyházában. Nagy lelki örömömre szolgált ezen hivatalos ténykedésem. Ezen régi, hithű, áldozni tudó, jó rendben lévő, jól vezetett kis egyháznak hitélete s családjainak erkölcsei dicséretre méltók. Én őket azon boldogok közzé helyezem, akik hallgatják az evangéliomot és azt megtartják. A gyülekezet tükre szeplőtlen. Láttam és hallottam itt azt, a mit eddig máshol sehol; tudakozódván t. i. a vegyes-házasságokról s a gyermekek vallásos neveléséről, a jó hivek azt mondták, hogy azt se tudják mi az a vegyes házasság és hogy nálunk a család apraja és nagyja evangelikus. Mily áldozatokat hoztak egyházi épületeik fenntartására, azt a bal kéz sem tudja, hogy mit tett a jobb kéz. Hát bizony igazat mondott az apostol, hogy nem szégyenli a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az. Május 21-én vizitáltam a felsőalmási egyházat. Ezen egyházban a II. József türelmi parancsa előtti utolsó években javában folyt még