Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901

1901. augusztus

7 ő szent nevét, hogy a mi egyházkerületünkben kiki legyen tudatában 4. annak, hogy egy testbe hivattattunk Isten szent országának terjesztésére. Annál is inkább, mert még igen sokan vannak köztünk, a kik egyházi ügyeinket tekintve a piaczon hivalkodva állanak. Pedig, ha mikor, úgy bizony most az aratni való sok az Úr mezején, de az arató kevés. Az idők gonoszak: az egyháznak szüksége van, főkép most, hogy minden munkás, ott álljon az Úr szőlőjében és végezze tisztét, tartsa meg, mentse meg az apák örökségét. Nincs tagadás benne: az idők nem kedveznek az evangelikus egyháznak, ellenünk a régi ellenség, s közöttünk sajnos nem egy, a ki sem hideg, sem meleg. Ennek jeleit láthatjuk p. o. a vegyes házasságok megkötésénél, a hol — a számok beszélnek, az evangelikus egyház legtöbbet veszít. Azért is kell, hogy mint Sionnak őrei, a védő munka képességének első feltételét magunk közt megőrizzük, s ez az apostolnak intése, hogy a békesség uralkodjék a mi sziveinkben, hogy mi — s ezt a békesség előfeltételének jelzi az apostol (Kolossebel. 3. 13.): »elsziveljük egymást, megbocsátván egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza van. Tudván, hogy miképen a Krisztus is megbocsátott nekünk, azonképen mi is.« Ez kérelmem is, annál inkább, mert az időknek ama jeleit is látom, hogy ezen mi békességünk nem mindenkinek kedves. Mi azonban senkinek kedvéért Korinthusba nem megyünk, mi Isten mellett munkálódó szolgák vagyunk, Istennek majorsága. Versengések és visszavonások Isten házába nem tartoznak. Itt egyre szükségünk van, hogy minden ember hívnek találtassák. A többi Isten kegyelmétől és áldásától függ. S mind ennek következtében én is gyarló jelentésemben csak arról tartozom felelettel, hogy adjak számot mult évi sáfárkodásomról, sáfárkodásunkról. Először is azonban alattvalói hódolattal iktatom, hogy egyházkerületünk összes egyházaiban m. é. aug. 18-án ünnepélyes hálaadó istenitiszteletek tartattak ő Felsége dicsőségesen uralkodó, apostoli királyunk élete 70-dik évének fordulóján s könyörgések történtek a kegyelem Istenéhez, hogy hazánk s egyházunk felvirágoztatására felséges uralkodónkat tartsa, óvja. áldja. Továbbá szivem belső örömével van szerencsém tudomására hozni a főtiszteletű kerületi gyűlésnek, hogy Ő felsége legkegyelmesebb királyunk, m. é. egyházkerületi gyűlési hódoló felterjesztésünkre legmagasabb köszönetét kerületünknek kifejezni méltóztatott. Hasonlóképen kedves kötelességemnek tartom e helyütt is megemlíteni, hogy a király Ő felségének legfelsőbb elhatározásából kerületünk lelkészi karának dísze: Schuh Ágost, gálosi, érdemekben őszült lelkész, s a mosoni esperességnek forrón szeretet kiérdemült esperese megkapta, a Ferencz József rend lovagkeresztjét.' Végül megjegyzem, hogy Felséges urunk a gutái tűzkárosult egyháznak 200 koronát legkegyelmesebben adományozott. Mind erre imaszerű fohászban emeljük sziveinket a kegyelem Istenéhez, ajánljuk oltalmába Felséges urunk királyunk drága életét, és