Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901

1901. augusztus

8 alattvalói hódolattal s hazafias örömmel teljes szívvel mondjuk az ősi szózatot: Éljen a király! Irodám első kötelességének tartotta, a mult évi ker. gyűlés határozata szerint, hogy az egyházkerület nevében forró hálánkat tolmácsolja nagynevű jóltevőnknek Csemez Miklós úr atyánkfiának, azon nagy adományokért, a melyeket mult évben, emelendő kerületi tanintézeteinknek adományozott; áldja és tartsa őt egyházunknak a kegyelem Ura, hogy lássa áldozatának gyümölcsét. Ezek után örömmel jelzem, hogy hála az Úrnak, a mi legszegényebb kerületünk is, a melynek eddig széles magyar hazánkban egy talpalatnyi földje, egy tan — vagy intézete sem volt, sorakozott, a többi e tekintetben szerencsésebb testvérkerületek közé, a mennyiben Modor városában ez évben szereztük meg ama telket, a melyen kerületünk Hollerung Károly esperes és Günther M. Vilmos buzgó közreműködése mellett, leányiskoláját már építi. Mind erről a jelen kerületi gyűlésen az illelő pontnál kimerítő jelentés fog tétetni. A ker. elnökség kötelességéhez csak az tartozott, hogy megtartottuk november és márczius havában, azon üléseket és megtettük azon lépéseket, hogy a buzgó és szorgalmas építési bizottság a ker. leányiskola otthonának létesítését megkezdhette. Örömünk csak ama nehéz gond által lett ellensúlyozva, hogy az éppen úgy szükséges tanítóképzőintézetre vonatkozólag, minden fáradozásunk daczára a ker. elnökség kézzel fogható eredményt bejelenteni még nem képes. Gyülekezeteink, esperességeink eddig nagyobb áldozatokat nem hozlak. Elszegényedtünk! Bízzunk a jó Istenben, hogy a jövő év jobb eredményt mutat. »Jobb adni, hogy nem venni:« kell, hogy az Űr ezen beszédéről (Ap cs. 20. 35.) megemlékezzünk, ezen intézeteink alkotásánál. Azonban itt hálát adunk a jó Istennek, hogy a selmeczbányai lyceummal egybekapcsolt tanítóképző fennállása, bár csak bizonyos időtartamra, biztosítva van egyházunk javára. Örömmel jelzem továbbá, hogy egyházkerületünk terén oly alkotással találkozunk, a mely hálára kötelez minket a nemes pozsonyi egyház irányában, a melynek hajlékában vagyunk. Értem ama fényes internátust, a melyet érdemekben gazdag s tevékeny felügyelőjének Günther M. Vilmos úrnak kezdeményezésére, ezen hatalmas gyülekezet a lýceum díszes palotájához csatolt. A gyűlés folyama alatt ugyan lesz alkalmunk ezen intézetről bővebb tájékoztatást nyerni, én e helyütt csak azt jegyzem meg, hogy a történelem tanúbizonysága szerint a contrareformátió szomorú napjaiban elvesztettük első családjaink fiatalságának java részét. Adja Isten, hogy a nemes pozsonyvárosi egyház által kezdeményezett, evangelikus internátus-intézmény adja vissza evang. egyházunknak mai nehéz napjaiban fiatalságunk hitben erős maradványait! Az egyetemes gyűlés által elrendelt, a kereszténység hazánkba való behozatalának kilencz százados emlékét, egybekötve, a századvég ünnepélyével egyházaink megtartották. Hasonlóképpen iskoláinkban, a reformátió emléke kegyelettel lett megtartva.