Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901

1901. augusztus

13 sal végezheti, a mint végzi is nemes tisztét. Azon nagy áldozatok mellett, melyeket hoz ezen kis nyáj, hogy Sión hegyét megőrizze, érdemes a kerület, a közalap és jótékeny intézeteink segélyére, annál is inkább érdemes; mert ezen egyház az ottani végponton és határon a szórványokban fontos missiói pontnak tekintendő; a mit felismertek némethoni evang. köreink s ezen missiói lelkészi állást a Gotteskasten egylet évi adományaival segélyezi is. Ezután sürgős irodai teendőim elvégeztével, a midőn előbb május 14-én Nemes-Podhragyon Osztroluczky Géza főispán úr főúri házában a trencséni esperesség vezető köreinek élén megköszöntem személyesen ő méltóságának, hogy a dunáninneni egyházkerületi tiszteletbeli főjegyzői tisztséget elvállalni, és ezen kanonika visitatió tartama alatt, Zay-Ugróczon a hivatalos actuson személyesen résztvenni szives volt, a kanonika visitatiót folytattam Púchó egyházában, Púchónak a reformatio korszakában szép a múltja. Az üldözések idejében áldott az emléke; de a jelen anyagias korban is, a hol küzdünk a közöny ellen, fontos a missiója, a mennyiben, ha városi jellegétől eltekintünk, több községének nagy szórványában az evangelizatió nagy feladatát teljesíti. Ezen anyaegyház fontosságát is felismerte a nemes Guszláv Adolf egylet. Az ő segélyével Púchón oly ékes templom épült, a melynek párját szegény magyarhoni egyházainkban egyhamar nem találjuk. A legujabbi időkben nagy áldozatokkal épített szép új iskolát; a mi még építendő, az a lelkészi lak, a mely elégleien és egészségtelen. Szép az ottani tevékeny lelkésztől, hogy saját maga hajlékát önmegtagadással utolsónak hagyta; de ezen épületnek az átépítése sürgős szükség. Tekintve azonban, hogy az egyház előbbi építései czimén még 14804 korona 88 fillér-rel adós, megérdemli ezen egyház, hogy segélyeztessék, annál inkább, mert több községben, iskolát építeni hivatalos. A mit fájós szívvel említek, sajnos, hogy a hitélet fejlesztése nagyon is szükséges; mert több uralkodó bűnnek aggasztó jeleit észleltem. A zárjecsi egyházat május 17-én látogattam meg. Az egyház nem hivalkodott, lelkészi lakot és iskolát épített és Vidrna leányegyháza szintén új iskolával láttatott el, a hova saját jó elhatározásából az egyház buzgó lelkésze gyakrabban kijár, hogy ott istentiszteletet tartson. Annak daczára, hogy a tankötelesek iskolamulasztásai gyakoriak, még is az egyház hű tanítója szép eredményt mutatott fel. Az egyház háztartásának rendezését elrendeltem s hiszem, hogy az egyház tevékeny lelkésze ezt is rendbe fogja hozni. Laáz egyháza. Itt a kanonika visitatió május 18-án tartatott. A százados üldözések során ezen határszéli egyházunk kontrareformatiónak utolsó martyrja s szenvedett még a XIX. század elején is. Szegénységét tekintve talán utolsó egyháza egyetemes egyházunknak, de hitbuzgóság tekintetében méltán sorakozik egyházaink első sorába. Áldott hű lelkipásztora van, a ki saját elhatározásából önmegtagadással nem távozott ezen kis elszéledt nyáj tói s azt apostoli buzgalommal templomban, iskolában és lelkipásztorkodással mint atya gondozza, saját