Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901
1901. augusztus
14 jó leánygyermekében nemcsak tanítótársát, de orgonistáját ís bírja. Megható a kép a nagyszerű, szép templomban, a melyet — szerintem elsőt Magyarországon — a nemes Gusztáv Adolf egylet a mult század közepén nagy áldozattal épített. Fentartása azonban nagy teher ezen szegény, kis nyájra, a melynek nem is volt szüksége, hogy oly nagy és díszes templomot nyerjen. Ezen fontos míssiói egyház ügyét ajánlom az egyházi hatóságok és jótékony intézetek samaritánusi szeretetébe, annal is inkább, mert a szórványokban még legalább egy iskola volna építendő, a mennyiben 9 nagy szórvány-pont találtatik az egyházközség területén. Szúlyó egyháza. A visitátió egybekötve az egyház agg lelkésze Krizsan János 50 éves papi szolgálatának ünnepélyével — május 19-én folyt le. Ezen híres artikuláris egyház most csak rom, szemben nagy múltjával, kis sziget a más hiten lévők nagy tengerén, híres hitbuzgó egyházat fentartó úri családjainak most már majdnem semmi nyoma. Az előtt a hívők seregei mesze vidékről özönlöttek ide hallgatni a szent evangeliomot, most a lelkész a kis templomban valami keveset lát maga körül abból a mi fenmaradt és főteendője, hogy keletre és nyugatra közel és messze községekbe utazzék el temetni, a hol ev. ember halt meg. De koronánkat itt még is senki el nem veszi, mert a mi megmaradt, az hű evang. vallásához és agg lelkésze tisztán hirdeti az evangéliomot. Nagy akadály a szegénység; az ország kormánya is nagylelkűen tanitó-fizetést engedélyezett ezen egyház több fiókkozsége javára; de tanitó nincs, az iskola nem épül, mert a nép szegény és csekély számú. »Uram tarts meg, mert elveszünk«! A szúlyói visitátiónak szivet-lelket emelő mozzanata volt, a midőn az agg lelkész minden előnyről lemondott és az egyház minden akadályt elhárított, hogy Zsolna leányegyháza közegyházunk érdekében önállósíttassék. Szúlyóról Zsolnára mentem s ott a visitátiót május 24-én tartottam meg. Először is kihirdettem a szúlyói egyház határozatát, hogy úgy a szúlyói anyaegyház maga, valamint annak lelkésze és jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozattal kántora is, Zsolna és vidékének önállósítását nem ellenzik s azt Isten áldásának óhajtásával elbocsátják. Ezután jegyzőkönyvileg intézkedtem mind azon ügyekről, a melyek az önállósítás kimondását az esperességnél lehetővé teszik s az egész ügyet úgy is a mult évi kerületi gyűlés határozatának következtében a trencséni esperesnek adtam át alkotmányos elintézés czéljából, hogy ezen főtiszteletű ker. gyűlés az önállósítást helyben hagyhassa. Az ügy szerintem úgy is könnyen elintézhető, mert püspöki látogatásaimnak elseje 1890. évi október 31-én ugyancsak Zsolnán történt meg, a mikor Zsolnát leány egyháznak minősítettük s akkor megállapíttatott ama vonal, mely a szúlyói és a zsolnai egyház közt a határt jelzi. Ezt most is újból érvényesnek nyilvánította ki Szúlyó és Zsolna. E tekintetben tehát hatalmas lépés történt Zsolna jövőjét tekintve, a hol ezen vasúti góczponton és erősen fejlődő gyárvárosban ev. egy-