Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. szeptember

7 A lelkészi fizetések rendezését magok az egyházközségek csak 9. szórványosan kezdeményezték. Kevés kivétellel a lelkészi hiványokkal ott állunk ma, a hol a tolerantia korszakában az üldözések kora után, elégtelen erővel kellett megkezdeni a lelkészi állások újból való alapítását. — Ezen hiványok több czíme ma holt betű s nem jövedelmi forrás, s ott a hol az nem felel meg a mai társadalmi viszonyoknak, a család fentartásának gondjai bénítják a lelkésznek lelki pásztori munkáját. A zsinatnak törvény által kellett kimondania a lelkészek fizetésének minimumát, kimondta szerény 800 frtban. Tudtommal azonban ilyen kiegészítés a zsinat után nem történt még egy egyházközségben sem. A lelkészválaszlás a régi hiványok alapján eszközöltetik ott is, a hol a minimumon alól állunk. — Elszegényedtünk. Ily viszonyok közt valóban örömmel és hálával fogadtuk az utolsó években az országgyűlésnek azon határozatát, hogy szegényül javadalmazott lelkészeink felsegélyezésere évről-évre bizonyos, mindég emelkedő összeget bocsátott rendelkezésre számunkra, a mely ezen évben, mint kerületünk részlete már 8080 frtot tett ki, s abból 91 lelkészünk lett segélyezve; a miről a részletes jelentés a napirend illető szakaszánál fog tétetni. A segélyezés ezen módját, ha törvény által biztosíttatnék, tartom én a legczélszerűbbnek, mint a mely egyházunk alkotmánya szellemének is legjobban megfelel. Tudjuk azonban, hogy most már törvény által a segélyezésnek más módja lett elfogadva. Erre vonatkozólag az illető törvényjavaslat tárgyalásánál aggályaimat a főrendiházban tolmácsoltam, s itt nem ismétlem; azonban reménylem, hogy nincs távol ama idő, a melyben hazánkban egyházunk jogos igényei e téren is az 1848. évi törvényes alkotások szellemében ki fognak elégíttetni. — Úgy legyen! Az egyház azonban tegyen meg minden megtehetőt, hogy a lelkészek anyagi viszonyai rendeztessenek, a lelkészi hiványok átalakíttassanak, s a lelkészek jövője biztosíttassék, mert nekem e téren legnagyobb gondot okoz ama körülmény, hogy kevés a lelkészjelölt, (a folyó évben az összes 4 tanfolyamban öszszesen 20 dunáninneni theologusunk volt) hosszú a lelkészi állomások üresedésének ideje, igen gyakori a be nem töltött lelkészi állás; sajnos, hogy e mellett gyakori a papválasztási pör, mely a lelkészi állás betöltését csak hátráltatja. Az egyház második tiszti karának a tanítóknak jövője biztosítva van; a fizetési minimum törvényesen behajtható, vagy államilag kiegészíthető, s ez évben egyházunkban teljesen új jövedelmi rendszer lépett életbe e téren, t. i. az ötödéves korpótlék, a mely szegényebb egyházaink költségvetésére idővel súlyos összeggel nehezedik; különben itt állami segély nyerhető. — A dolog most ép folyamatban van s így csak a jövő évben lehet jelentést tenni arról, mily százalékban viselik a korpótlékot maguk az egyházak, s hány esetben lett államilag biztosítva. Különös csak ama körülmény, hogy sok tanítói állomás nincs betöltve és tanképesített tanítót nem tudunk találni. Több helyütt tanítás nélkül maradt a tanúló-ifjűság, vagy pedig saját kárunkra idegen vallású iskolákba járt.