Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. szeptember

8 íme: »az aratni való sok, de az arató kevés.« Kérjük tehát az aratás urát, hogy bocsásson munkásokat az ő aratásába. Ellenben megnyugtató, s arra mutat, hogy híveink javarésze tiszteli az atyák hitét s ragaszkodik egyházához, hogy a vett jelentések alapján az úgynevezett egyházpolitikai törvények következtében egyházi életünkön jelentékenyebb kár nem esett; bár itt-ott elvétve egyes esetekben az egyháziatlanságnak előjelei mutatkoznak, s a ki itt csorbát szenvedett, az a lelkész, mert némely jövedelmi forrása csökkent, vagy megszűnt. Azonban nem lehet tagadni, hogy kitérések által híveket veszítünk, majdnem kizárólag a róm. katholikus egyházzal szemben. A hozzánk áttértek száma rendszerint kisebh. Ez évben a különbség 21 lélek lenne a mi veszteségünkre, azonban ez idő szerint ezt bőven ellensúlyozza a mátra-szőllősi eset, a hol 79 róm. kath, személy ág. hitv. evangélikussá lett. Hálával kell megemlékeznem, hogy ezen új híveink számára a külföldi és britt Biblia-Társulat 10 bibliát és 30 új testámentomot ajándékozott; az angol Traktát-Társulat pedig 218 különféle vallásos tartalmú jó olvasmányt adott. Ezen szép adományokért e helyütt is köszönetet mondok. Hivatalos működésemből először is helyén valónak tartom megemlíteni azon eseményt, hogy a midőn szeptember 20-án (1897) udvari fogadtatás alkalmával, a hol egyházunk képviseletében voltam jelen, a német császár ő Felsége engem kegyesen megszóllított és egyházunk viszonyai felől behatóbban tájékoztatta magát. Legmagasabb érdeklődése főkép tanügyünkre irányult, mi közben azon meggyőződésének adta kifejezését, hogy ma a theologusok alapos tudományos ismereteik mellett, egyházi gyakorlati irányban is kiképeztessenek, hogy fontos és nehéz feladatuknak főkép a jelen nehéz időben eleget tehessenek. Továbbá megjegyzem, hogy f. évi márczius 11- és 12-én, az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában, illetőleg a Kongrua ügyben, úgy a miniszterelnök, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszter uraknál, a kerületi felügyelő úrral, valamint a többi testvérkerületek képviselőivel küldöttségileg közbenjártam. Most julius 10-én jelen voltam Miskolczon az új egyházkerületi félügyelő Szentiványi Árpád úr beigtatási ünnepélyén, - s annak jeleit ádtárn és vetteWE hogy

! kerületeink közt az egyház Javára a testvéri viszony; szeretetteljésen ápoltassák. Az illető

; egyházmegyék kérelmére a kanonszerű egyháMátogatást jövő évre halasztottam, hogy saját akaratuk szerint ezen ínséges években az egyházaknak több idejük maradjon egyházi épületeik javítá8ááfb-.é8Y|öly(3f lijjgydílg '-PeÁKlézésérefj ferM nedv ô öt -ir/ií Énhek ellenében meglátogattam máreziüs 21 s következő napjain a -'pozsonyi lyöéumot, s azt találtam, hogy ezen régi fényes multu •Ííűühtézetünk. jelenben is az uj díszes és mindén tekintetben jól berendezett epületében nemes feladatának magaslatán áll. :

| rJ.tinnS Jt-ü ßd:E i'.áei uaMIßv fi9g