Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1893. augusztus

— 6 — ván az elnöke által kifejezett érzelmekben s megemlékezvén a boldogultnak egyházi téren való buzgó fáradozásáról, elhunyta fölött fájdalmát nyilvánítja s emlékét jegyzőkönyvileg is megőrzi. B 7. Következett a ft. püspök úr évi jelentése. Azon oknál fogva, miszerint a kerületi gyűlés egyik határozata értelmében a püspöki évi jelentés oly nyelven terjesztendő elő, a mely azon egyház isteni tiszteletének nyelve, melynek kebelében á kerületi gyűlés tartatik, az évi jelentés tót nyelven olvastatott fel. Ennek megtörténte után a pozsony megyei nt. esperes kivánságára ezen jelentés magyar nyelven olvastatott fel. Szószerinti szövege a következő: Mélye n tisztelt egyházkerületi gyűlés! Kerületünk mult közigazgatási évére vonatkozó évi jelentésemet leteszem azon kőre, a melyet napjaiban felvett Sámuel, az Urnák szolgája és letette azt Misba és Sén között és nevezé azt: »Eben Haezer« és mondá: »Mindeddig segítséggel volt nekünk az Ur«, a mint meg vagyon irva í. Sám. 7. 12. Nekünk is mindeddig segítséggel volt az Ur. A mi egyházunk mezején is le van téve egy nevezetes kő a királyi szentséges kéznek megerősítésével és aláírásával; a midőn ez évi márczius 18-án legkegyelmesebb királyunk zsinatunk törvényeit legmagasb szentesítésével ellátta, s ezen törvények a zsinat f. é. május 4-én tartott ülésében kihirdettettek s igy egyházunkra és minden tagjára nézve kötelezők; s mi pedig kerületünkben mai napon először gyülekeztünk ezen Eben Haezer körül, hogy zsinati törvényeink alapján mégkezdjük szervezkedésünket az uj egyházi alkotmány szerint. Egyházunk történelmének uj korszaka kezdődik. Hálát kell adnunk isten kegyelmének, hogy szenvedésünk s az ez után következő a szórványok mezején való nehéz szervezkedésünk napjai után segitett az Ur, a midőn most először mint Istennek egész népe egybegyűltünk Urunk szine előtt annak tudatában, hogy egy test vagyunk és az egység kötelékében állnunk kell. Ezen uj korszakban azonban az Ur kegyelme nem az által lesz velünk, hogy ezen emlékkő a törvény betűjének kötelezettségével köztünk le van téve, hanem ugy, hogy ha ezen törvénynek levelei a mi szivünkbe lesznek beirva, a hol az Isten tőrvényének leveleit kell irva tartanunk, mégpedig nem tintával, hanem az élő Isten lelkével; mi pedig mint az Izrael népe teljes szívből megtérünk az Úrhoz s készítjük sziveinket az Urnák s bünbánatban hitvallást teszünk, mondván: »vétkeztünk az Ur ellen«. így cselekedett Sámuel az Izrael népével az emlékkőnek idejében: igy kell nekünk is tennünk a zsinati munka emlékkövénél. Magyarországi ág. h. ev. egyházunk történelme szerintem sokban hasonló az Izrael népe történetéhez. Az egyiptomi igát sok éven át