Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1872. szeptember

— 8 — miklósi másod lelkész Porosz-Sziléziába és Svehla Ferenc volt szent-péteri segédlelkész Holló-Lomnicra a tiszai egyházkerületbe. 5. Pozsonyban a theologia tanárának lett alkalmazva Glatz Henrik; ugyanott a történelem és magyar nyelv és irodalom rendkívüli tanárává Góbi Imre. 6. Tanító változások: Limbachra Bruckner János jött Szalonakról; Párnicára Träger János képezdész; Rajkára második tanítónak Putz Mihály; Liptó Szt. Miklósra a felső leánytanodába Krmann Pál nagy-rőcei gymnasiumi tanár; a legalsóbb elemi osztályba Uran Gergely, Felső-Ozorra Hlavács János; Szucsányba a hivataláról önkényt leköszönt Bazovszky Pál helyébe Kucsera Pál; ugyanott második tanítónak Skultéty József, mindkettő nagy-rőcei képezdész; pribóci tanító Bodiczky József Német-Lipcsére ment által, utódául választatott Timko János-, Schweinsbachon Sztrecsek Mihály helyett Lacsni Lajos soproni képezdész alkalmaztatott; Pozsonyban May er András volt misérdi tanító és Freussmuth Frigyes soproni képezdész hívattak meg a virágvölgyi iskolába ; Minich Gyula megszűnt csácsói tanító lenni. 7. Lelkészekké avattattak: Laczo János, Rosza János, Bohuss Gyula és Beblavy Pál, az utóbbi verbóci segédlelkésznek. 8. Tanári vizsgát tettek: Glatz Henrik, Institoris József, Derer Gusztáv és Adamis Károly. Jelentésemet egy személyes kérelemmel rekesztem be. A superiutendeusi hivatal terhei, teendői évről évre szaporodnak, elannyira, hogy egy ember vállai alig lesznek maholnap képesek azokat elviselni. Ezt részemről nem panaszképen hozom fel, hanem azért, hogy érezvén, hogy az én különben is korlátolt tehetségeim és gyenge erőim mennyire fogyatkoznak mindinkább, érzem egyszersmind, mint nem voltam képes ez évben is kötelességeimnek ugy megfelelni, miként kellett, s miként ezt magam is kívántam volna. Méltóztassanak ezt ne akaratom hiányának tulajdonítani, hanem állásom nehézségével kegyesen kimenteni. Azon reményben, hogy e kérelmem nem fog megtagadtatni, magamat úgy a mai napon, mint általában, a tek. és nagytiszt, egyházkerület nagyrabecsült jóakaratába ajánlom. III. Egy felől a három nyelvű jegyzőkönyv köunyebb összeállíthatása végett, más felől, hogy a nemzetiségi egyenjogúság kivánatai teljesen kielégítve legyenek, a jegyzői kar olynemü átalakítása indítványoztatváu , hogy ezentúl legyen egy közös jegyző, ki az egyesek által fogalmazott jegyzőkönyvi pontokat egy egészszé szerkeszsze, azonkívül pedig mindenik nemzetiség számára egy külön jegyző s ez indítvány elvben elfogadtatván, az eddigi három jegyző e tervbe úgy osztatik be, hogy Szeberényi Lajos közös, továbbá Samarjay Károly magyar, Michaelis Vilmos német jegyzőknek maradjanak, az ekkép tettleg megürült tót jegyzőségre Leska János, bodfalusi lelkész úr választatott, valamennyinek tiszteletdíja akkor levén megállapítandó, midőn a kerületi számadások vizsgálatánál a jövő évi költségvetés fog még e gyűlés folyama alatt meghatároztatni. IV. Olvastatott a magy. kir. vallás- és közoktatásügyi miuisteriumnak 29,308. sz. a. 1871. dec. 6. kelt rendelvénye, mely szerint a Nyitra megyei közkórházban 1867-ben ápolt és elhalt ág. hitv. evang, Barton Pál róm. kath. szertartás szerint azért temettetett el, mivel tőle mint süketnémától vallása nem volt kivehető, a községi bizonyítvány pedig, melyben vallása közöltetet, csak holta után érkezett; de mely szerint egyszersmind a belügyministerium a kórházakat szorosan utasította, hogy az illető ápoltak hitvallását kitudni ügyekezzenek, s a fönálló törvényeket pontosan tartsák meg. Megnyugtató tudomásul vetetik.