Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1887. augusztus

— 21 — XXXI. A Nemetli István-féle alapítvány okiratainak áttanulmányozására kiküldött kerületi pénztárvizsgáló bizottság jelentéséből kiviláglik, hogy Németh János tábornok 1846. márczius 19-én Pesten kelt végrendeletének 11. pontja szerint az ösztöndíj-alapítvány hagyományozva van : „a két evangelica vallású minden külömbség nélkül szegény jó tanulóifjak felsegéllésére akkép, hogy ezen tőkének kamatjait az illető felekezetekben divatozó szabályok szerint a szegény kitűnő tanulók között, a mennyire telik úgy osszák el, hogy egynek-egynek száz váltó vagy negyven pengő forintnál kevesebb ne jusson, a tőkék pedig a 8 Superintendentiáknak kezelés végett egyforma részekben átadandók." — Továbbá, hogy a kerületünk javára eső hagyomány: 1160 frt., 1871. deczember 24-én lett a kerületi pénztárba beszolgáltatva s általa kezeltetve 1886. deczember 31-én 1465 frt. 16 krra emelkedett. Végre hogy az ösztöndíjban való részesítésre nézve az 1870. évi ker. gyűlés, jkvének 30. pontjában úgy intézkedett, hogy az ösztöndíjat egy évben egy pozsonyi-, más évben egy turócz-szentmártoni tanuló felváltva élvezze mind addig, mig a tőkeszaporodás által két ösztöndíj létesítése válik lehetővé, mikor a két tanintézet egy-egy növendéke részesül. E körülmény 1873. évben beállván mindkét tanintézetből egy-egy növendék élvezte egész 1875-ig, mikor a turócz-szentmártoni algymnasium megszűntével a pozsonyi lyczeum két tanulója kezdte élvezni. A theologiai akadémia felállíttatván a két ösztöndíj egy theologus és egy lyczeumi tanulónak adatott ki. A jelentés tudomásál vétetvén határoztatik, hogy ezentúl e két ösztöndíj a theologiai akadémia és lyczeum tanári karainak ajánlatára s főtisztelendő püspök úrnak utalványára a két tanintézet egy-egy növendékének fizettessék ki. T. XXXII. A mult évi ker. gyűlés jkvének XXX. pontjánál a kerületi pénztárt vizsgáló bizottság jelenti, hogy a volt turócz-szentmártoni gymnasium vagyonát képező s a turócz-szentmártoni takarékpénztárban elhelyezett tőkék után járó kamatok az illető takarékpénztári könyvecskékbe bejegyeztettek, melyek 1887. évi január l-jén következő összegeket mutatnak fel: 1. Kuzmányi-féle alapítvány . 191 frt. 45 kr. 2. Stúr Lajos-féle „ ... 257 „ 49 „ 3. Paulinyi-Tóth-féle „ . . . 129 „ 19 „ 4. Zeneszerek alapja .... 52 „ 20 „ 5. Suhajda-féle alap ..... 992 „ 25 „ 6. Intézeti orvos díjazására gyűjtött alap . 272 „ 06 „ 7. Tápintézeti alap . 846 „ 25 „ Összeg 2740 frt. 89 kr. Tudomásul vétetik s turóczi esperes ntiszt. Horváth József úr felhivatik, hogy a fentírt vagyonról szóló kimutatást a turócz-szentmártoni takarékpénztárból évenkint kivenni s főtisztelendő püspök úrhoz beküldeni szíveskedjék. T. XXXIII. Ugyanazon kerületi pénztárt vizsgáló bizottság javasolja, hogy 1861. évtől egységesen kezelt kerületi pénztárnál az 1861. év előtti állapot állíttassák vissza s az iskolai alap a közigazgatási pénztártól elválasztva, külön számadással kezeltessék; az elkülönítés keresztülvitelére pedig egy bizottság küldessék ki. A pénztárvizsgáló bizottság e javaslata el nem fogadtatik. T. XXXIV. Ugyanazon ker. gyűlés jkvének XXXI. pontjánál főtisztelendő püspök úr kijelentvén, hogy a kerületi gyűlés megtisztelő ajánlatát elfogadja, püspöki 25 évi jubileumára gyűlt 838 frt. 3 kr. összeget 1000 frtra kiegészíti s a „Gedulyanum" ösztöndíj-alapítványról szóló, következő alapítványi oklevelét beterjeszti: -Alapítvány levél. A kegyelemnek Istene, a kinek jósága vezérlé az én napjaimat mindekkorig, megengedte érnem azon napot is, t. i. folyó évi augusztus hó 24. napját, melyen a dunáninneni ágostai hitvallású evang. egyházkerületnek szabad királyi Pozsony városában összegyűlt képviselői az ő szent felsége iránti buzgó áhítattal s az én személyem iránti jóakaró indulattal ünnepélyesen megemlékeztek ezen egyházkerület Superintendensévé egy negyedévszázad előtt lett megválasztásomról s beiktattatásomról. S egyszersmind a napnak drága emlékeűl megörvendeztettek hitünk azon szent könyvének egy rendkívüli ékes módon kiállított díszpéldányával, melyben vagvon a mi életünk, mely vala az én lábamnak is szövétneke, s melvből, ha I