Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890
1871. augusztus
/ vallás iránt nem érdeklődnének. Elénk részt vettek ez osztályok is nem csupán az egyházlátogatásban, hanem készségöket az egyházért és annak javaért működni, azt védeni és gyámolítani, mint egykor dicső apáik, látható bizonyítékokkal tanúsították. Sőt más hitvallásúak, név szerint a róm. katholikus világi urak is, mint honlitársak és testvérek, gyöngéd testvéri indulatot tanúsítottak irántunk. Legyen szabad csupán egyetlen egy e nemű példát fölemlítenem. A szúlyói egyházban mint törvényes bizonyság jelen volt tek. Bediacs Károly, rájeci járásbeli szolgabíró úr annyira meghatottnak mondá magát azon mód által, melyen nálunk a canon ca visitatio végeztetik, hogy ennél való jelenléte emlékezetére az egyház javára 100 oszt. é. forintnyi alapítványt tett. Hagyd fejezzem ki ezért itt is forró hálámat nyilvánosan, épen úgy, mint részemről személyes forró hála mindazoknak, kik engem a három esperességben az egyházi látogatáson kisérni és szives részvétökkel gyámolítani szívesek valának, nevezetesen kerületi felügyelő úr ő méltóságának, továbbá az illető esperes ós esperességi felügyelő uraknak, a rendeseknek épen úgy, mint helyetteseiknek. A mennyei atya pedig adja az általunk elvetett magra az ő áldását, hogy növekedjék az ő dicsőségére, az egyház javára s teremjen gazdag gyümölcsöt. Az ez év folytán feltűnt szomorú eseményeket is említettem. Legszomorúbb ezek közt a mijavai egyház kebelében a tanítóválasztás folytán dúló belviszály. Annyira jutott már ott a dolog s oly botrányos jelenetek fejlődnek ki azon egyházban, hogy kénytelen voltam, az esperesség felhívására, a magas ministeriumtól a közbékének ama választásnál föntartására a polgári hatóság segélyét kérni. E segélyt ugyan a legnagyobb készséggel megajánlották, de a választás mind e mai napig sem ment végbe; az indulatok felháborodása az egyházban folyvást tart, s ama botrányos jelenetek magában a május 24. tartott esperességi gyűlésben is megújultak, úgy hogy más hitfelekezetek előtt egyházunkra szégyent és gyalázatot hárítottak. Nem akarok itt részletekbe bocsátkozni, minthogy az egész ügy különben is a föt. és tek. gyűlés elé lesz elintézés végett terjesztve; csupán azon óhajtást lehetetlen itt elfojtanom : óvja meg Isten egyházainkat attól, a mi most kerületünk legnépesebb gyülekezetében, a mijavaiban, történik. A nyitrai esperesség más egyházába, t. i. a brezovaiba s a töle elvált és a mult évi kerületi gyűlés által önálló gyülekezetnek nyilvánított Kosariszkoba sem szállt még a béke angyala. A pör a volt anyaegyház és fiókgyülekezet közt még foly; adja Isten, hogy testvéri kiegyezéssel végződjék! Az államhoz és kormányhoz való viszonyunkban semmi változás sem történt. A törvényhozás folyó évre is megszavazta a 20,000 forintnyi pénzbeli segélyt. Mikép osztassék el az ebből kerületünkre esendő rész, a maga helyén tanácskozásunknak és a t. gyűlés határozásának tárgyát teendi; hol szerencsém lesz az egyetemes gyűlés bizottsága e kérdésre vonatkozó javaslatát is, valamint az 1870 évi 5000 forintnak egyházaink közti elosztására kinevezett kerületi bizottság jelentését is előterjesztenem. A tavalyi kerületi s az egyetemes gyűlés is azon óhajtást fejezték volt ki, hogy a 20,000 forintnyi államsegély, mely sem egyházunk szükségeinek, sem azon aránynak melyben az más hitfelekezetekhez áll, meg nem felel, emeltessék. Az ez iránti indítvány az országgyűlésen csakugyan megtörtént és elfogadása iránti hajlam is mutatkozott ; de saját hitfeleink megbuktatták. Nem akarok e tényre észrevételeket tenni, noha önkénytelenül is nyelvemre és tollam alá tolulnak; hanem csupán egyszerűen a tényt jelentem a tek. és főtiszt, gyűlésnek. Minél örvendetesebb volt világi rendű r. katholikus testvéreink fönebb említett ragaszkodása hozzánk, annál fájdalmasabban kell, hogy érintsem, hogy az azon felekezeti papságnál most sem hiányzanak esetek, melyek törvényes jogaink sértésére irányzott hajlamról, tanúskodnak. így például Barton Pál, csácsói születésű evangélikus ifjú a megyei kórházban Nyitrán r. katholikus szertartás szerint temettetett el. 1*
