Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1871. augusztus

A szeredi római kath. pap, Nagy István úr Vanicsek Ferencet, a nagyszombati evang. egyháznak hivét haldoklása közben a törvény által megszabott kellékek nélkül róm. kath. hitre térítette. A pozsonyi róm kath. papság n. tiszt. Szeberényi Lajos, evang. lelkész ellenében áttérési esetekben szintén megengedett magának némely törvénytelenségeket. Én mindezt hivatalosan tudattam a magas kormánynyal, a nélkül azonban, hogy onnan eddig választ kaptam volna. — Egy fiút, kinek atyja térítvényt adott volt, maga a prímás és esztergomi érsek úr a confirmatio előtt a róm. kath. részre követelt, mi azonban legkevésbé sem akadályozott bennünket a fiút, a ránk nézve semmi érvénynyel sem bíró térítvóny dacára, egyházunkba a confirmatio által beigtatni. Hogy hitvallásunk többi kerületeivel, valamint a helvét hitvallásuakkal ez évben is szeretet és egyetértés fűzött össze bennünket, magától értetik. Ennek jeleül, valamint más években, most is kölcsönösen közlöttük egymással kerületi gyűlési jegyzőkönyveinket. A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület Istenben boldogúlt főtiszt. Máday Károly úr helyébe superintendensül főtiszt. Czékus István, rozsnyó lelkész és gömöri esperes urat választotta s őt f. é. jun. 1. hivatalába ünnepélyesen be is igtatta. Ugyanazt tetto a tiszántúli helv. hitv. evang. kerület főtiszt. Révész Bálint, debreceni lelkész úr személyében. Erről mindkét részről — miut az illető okmányokat szerencsém lesz előterjeszteni — hivatalosan is értesíttettünk. Illő lenne talán a nevezett kerületeknek e sokat igérő választások alkalmábél üdvkivánatainkat külön átiratokban nyilvánítani. Az országos kormány részéről, csaknem naponként érkeztek különböző tartalmú rendelvények. Ezek közül a fontosabbakat és közérdeküeket szerencsém lesz eredetiben a tek. és főtiszt, gyűlés asztalára letenni. Előbb azonban, mintsem ezt tenném, legyen szabad itt is felhoznom azon nagy veszteséget, mely báró Eötvös József halála által nem csupán a kormányt, hanem egész házánkat is, sőt az egész szellemi és tudományos világot érte. Az ő dicséretét más tekintetben hirdetni itt nincs helyén ; legyen elég csak annyit megemlítenem, hogy e férfiút mély és őszinte vallásosság jellemezte ; saját egyházához melegen ragaszkodott, de más egyházak, nevezetesen a mienk iránt, nem csak igazságos volt, hanem annak java is melegen érdekelte. Legyen nálunk is áldott emlékezete! A mi már a kormányrendelvények tárgyát és tartalmát illeti, ez túlnyomólag az oktatásra és iskolaügyre vonatkozik. A báró Eötvös József helyébe cultusministernek kinevezett dr. Pauler Tivadar ő n. mélt. kinevezését tudató, hozzánk intézett átiratában különösebben is kijelentette, hogy legfőbb gondját ezeknek, t. i. az oktatásnak akarja szentelni. Ezt tanúsította is részben az által, hogy kerületünk több községét figyelmeztette, hogy az iskoláikban tapasztalt hiányokat a törvény értelmében elhárítsák, milyenek név szerint: Alsó- és Felső Jeszené, Szucsán, Blatnicza, Styavnicska, Podhragy, Szklabina, Turóc-szent-Márton és Nagy falu; részben azzal, hogy iskoláinkat különféle taneszközökkel megajándékozta; részben azzal, hogy a már hivataloskodó tanítók számára általános oktatástani és gazdászati rendkivüli tanfolyamokat, sőt az olvasni és irni nem tudó felnőttek részére az ebben való gyakorlásra külön órákat, végre a városi lakosság számára, valamint általában a tudományokból, úgy különösen a természet ismeretéből népszerű felolvasásokat rendelt. Mi egyházi körünkben hasonlóképen ügyekeztünk, mennyire lehetséges, az iskolák és oktatás emeléséről gondoskodni. A canonica visitatio mindenhol arra is felhasználtatott, hogy intsük a szülőket, hogy gyermekeiket szorgalmasan küldözzék iskolába, továbbá, hogy az útban álló akadályokat elhárítsák, s a tanítók anyagi állását 'javítsák. — A kerületi iskolai bizottság e napokban itt tartotta gyűlését, melynek jegyzőkönyvét szerencsém lesz a főtiszt, és tekintetes kerületi gyűlés elé terjeszteni* Itt lesz, úgy hiszem, legillőbb helye megemlítenem, hogy az év folytán hitfelekezeti iskoláink közül egy sem'változott hitfelekezet nélkülivé; és hogy fensőbb