Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1881. szeptember

— 3 — most már egyházunknak törvénynyel biztosított joga a r.-kath. papságnak folytonos megtámadásai ellen birói hatalommal is biztosítva lesz. Mikép csalódtunk e várakozásunkban, mikép ingatta meg a királyi táblának egy ítélete a törvény szentségébe vetett reményünket, miként lett ezen ítélet által a r.-kath. papság proselyticus üzelmeinek tág kapu nyitva, s ezen üzelmek szentesítve és felbátorítva, azt nem kívánom bővebben taglalgatni, az mindnyájunk friss emlékezetében vagyon. A dolog most azon stadiumban van, hogy ezen váratlan fordulat általános megütközést keltvén mindkét hitfelekezetü evangyéliomi egyházainkban s felriasztván azoknak biztosítottaknak vélt jogaik iránti féltékenységét, a mindkét hitfelekezetü egyház elöljárói egy petitióban járultak az ország kormányához, melynek élén épen egy az egyház jogai mellett még nem oly régen nagy buzgóságot kifejtett protestáns férfiú áll, kérve őt, hogy az 1879. évi 40. t.-czikk fentérintett 53. §-ának szabatosb, félremagyarázhatatlan formulázásáról törvényhozási uton gondoskodjék. A kormány e megkeresésre a legmegnyugtatóbb módon nyilatkozott. Adja Isten, hogy ezen nyilatkozatra épített reményünkben újra meg ne csalatkozzunk! Különben e helyütt megjegyzem, hogy az uj büntetőtörvényre nézve, melynek az említett 53. §. is egyik részét képezi, a mennyiben az egyházi ügyeinkre s különösen a lelkészi hivatal teendőire vonatkozik, kimerítőbb utasítással láttam el annak behozatala alkalmával lelkésztársaimat. Remélem, hogy ez előfordult esetekben hasznos szolgálatokat tett nekik, s fog tenni ezentúl is. Legyenek itt egyébiránt felemlítve, összefiiggőleg mult évi jelentésemmel azon a szóban levő téren előfordult túlkapások, melyek még a végzetes 53. §. uralma előtt követtettek el, s részünkre — a mit hálával kell elismernünk — részben kedvezően lettek eldöntve : a) Bulla Ferencz túrócz-szent-máriái plebánus evang. vallású Rohácsek Jánosnak András nevü fiát, a jezerniczi hitfelekezetnélküli iskolatanító segélyével, a r.-kath. egyház részére lefoglalván, ezen tette a nagym. vallásügyi ministerium által, miután, úgymond, a reversalisok, melyekre nevezett plebánus is alapítá ez esetben igényeit, soha törvényes erővel nem bírtak, rosszaltatott és semmisnek nyilváníttatott. b) Brühl József ürményi plebánus Szlezák János és Blaho Eva vegyes vallású jegyeseket az evang. lelkész hirdetési bizonyítványa és elbocsátó-levele nélkül adván egybe, ezen tette ugyancsak a tisztelt ministerium által helyteleníttetett. c) Bakovszky János orechói plebánus evang. vallású Strapek Anna törvénytelen ágyból született gyermekét illetéktelenül megkeresztelvén, a keresztlevélnek az ev. lelkésznek való megküldéséle utasíttatott. d) Palkovics János sz.-györgyi plebánus egy Kassa Mátyás nevü ev. fiút még 1878-ban bérmált meg. Az eziránti feljelentésre válasz a nagym. ministeriumtól mai napig sem érkezett. e) Nem érkezett válasz azon szintén még 1878-ban felterjesztett panaszra sem, melynél fogva Ernyei Kálmán plebánus Climelárz Jánost Keresztúron a törvényes formák megtartása nélkül fogadta be a r.-kath. egyházba. f) Ugy szintén nem érkezett válasz azon még 1879-ben tett feljelentésre sem, hogy Mikovics Imre nagy-bossányi plebánus Mucska András gyermeket illetéktelenül keresztelte meg. g) Nemkülönben nem érkezett végválasz azon mult évben tett feljelentésre sem, hogy Bábek Pád bossáczi plebánus ugyanazt tette Bielik István és Malicsek Anna házasok leánygyermekével. h) Végül nem érkezett válasz azon ugyancsak még mult évben tett feljelentésre, hogy Badimeczky Miludy szeleczi plebánus hasonlót tett Vlk György és Gyuris Éva házastársak leánygyermekével. i) A mult évi jelentésemben bővebben ecsetelt Fiiina-féle botrányos ügyre nézve örömmel jelentem, hogy Trencsén megye alispánja Zsámbokréthy Emil ur Ucsnay József szolgabírónak azon határozatát, melynél fogva Krizsán István kis-sztankóczi lelkész hittéritési vétség miatt általa 100 frt birságban s 87 frt perköltségben elmarasztaltatott, feloldotta; miért is, a sérelem tettleg orvosolva levén, nem tartottuk szükségesnek annak megtoroltatását egyelőre a ministeriumnál tovább sürgetni. A másik megtámadás, mely miatt egyházunk egét a mult évben beborultnak mondám, egyházunk tagjainak anyagi jólléte ellen intéztetett; különben, ha sikerülne, magára az egyházra is vészthozóvá válhatnék. Már mult évi jelentésemben említém, hogy a r.-kath. papság híveinktől ágybért s más hasonló tartozmányokat kezd követelni oly telkektől, melyeknek elébbi birtokosai r.-kath. vallásúak voltak. Egyúttal azonban örömmel 1*