Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1881. szeptember

— 4 — közlém a, nagym. ministeriumnak egy rendeletét, melyben ezen követelés helytelennek jelentetik ki, s annak elintézéséül az 1791. évi 26. t.-ezikk 6. §-a állíttatik fél szabályul. Azonban nagy meglepetésemre érkeztek azontúl is, nevezetesen a trencséni esperességből jelentések, hogy a mondott rendelet daczára hasonló követelések a r.-kath. papság által híveink ellen nem csak emeltetnek, de a politikai hasóságok által ennek oda is Ítéltetnek; történik pedig az egy ellenkező tartalmú ministeri rendelet alapján. Az egyes eseteket itt elősorolni nem kívánom; megjegyezve csupán, hogy azokat a nagym. ministeriumnak feljelentéül, azon hozzá intézett tiszteletteljes kéréssel, méltóztatnék nyilatkozni, melyiket tartsuk most már a két rendelet közül irányadónak, s méltóztatnék ezt tenni jelen gyülésünkig annál inkább, hogy esetleg innen is megtehessük a törvényben alapuló jogunk megvédésére a szükséges lépéseket. Válasz ugyan nem érkezett még e kérésemre; de nem kétlem, hogy az ez oldalról fenyegető veszélyt is sikerülend elhárítanunk. Alapítom e reményemet azon körülményben, hogy a szóban levő roham nem csak egyházkerületünk hívei, de a más cgyházkeriiletekbeli hívek, sőt a reform, testvéregyház hívei ellen is intéztetett, s még nagyobb mértékben mint a mieink ellen, s így az általános megtámadás annak összesített közös erővel leendő visszaverésére buzdítandja a két testvérfelekezetet. Mily nagy egyébiránt a veszély, kitűnik abból is, hogy némely plebánusok 25 évvel sőt többel is mennek vissza már ily követeléseikkel. Nem örömre ébresztők bizonyára azok, a miket eddig elmondék, s nagyon is igazolják, ugy hiszem, azon állításomat, hogy sorsunk a mult évben küzdés és védekezés vala. El is kellene csüggednünk lelkünkben, ha ezen kívülről jövő zivatarokon s saját egyházi beléletünkben mutatkozó általam fent jelzett szomorú jelenségeken kívül, ellenkezőket is, t. i. örvendeteseket, szívemelőket, nem volna alkalmunk észlelni. De van ez, hála légyen a kegyelem Istenének, van különösen alkalmunk folyton gyönyörködni egyházközségeink s azok tagjai áldozatkészségében ezen alaposzlopában küzdő egyházunk fenállásának. Míg híveink áldozni készek egyházukért, mint áldoztak őseik, és pedig vagyonnal és vérrel, addig ne féltsük annak lételét. Készek voltak pedig erre, nevezetesen az elsőt illetőleg, a mult évben is, elismerésre méltó mértékben. Elő fogom sorolni esperességekként az erről szóló bizonyítványokat : Az árvái esperességben Jaszenovém egy tulajdon képen Szarvason lakó kegyes nő özvegy Kvacsaláné született Konccsny Juliéina a lelkész fizetésének javítására 500 frtnyi alapítványt tett; Alsó-Kubinban egy második tanítói állomás alapíttatott. A liptói esperességben felszenteltetett ünnepélyesen Szmrecsányban az újan épült templom, melybe a beszterczebányai egyház oltárképet ajándékozott, ezt pedig saját költségén megújittatta, az egyháznak különben is bőkezű jóltevője, helybeli felügyelő Szentlúányi József ur; Német-Lipcsén letéteti az uj templomnak alapja, melyre a kebelbeli hívek nagy áldozatain felül, a honi hittestvérek adakozásából 2125 frt gyűlt; Szent-Péteren az orgona megújíttatott 285 frt, ugyanaz történt annak leányegyházában Jamnikon 300 frt, ugyanaz Szent Ivánban 120 frt költséggel, hol 243 frton díszes templomi csillár is szereztetett; különben az orgona Verbicza-Szent-Miklóson és Tarnóczon is kijavíttatott. NagyPalugyém a hívek az oltári kehely kijavítására 65 frtot adakoztak; Szjelniczán a lelkészlak gyökeres átalakítására 1500 frt fordíttatott; Király-Lehota porrá égett temploma s iskolája újból építéséhez egész buzgósággal készül; Jalóczon és Kokavéin uj iskolák épültek; Vichodnán az iskola megújíttatott. Kisebb javításokat végeztek egyházi épületeikben : Vazsecz, Bocza és Nagy Palugya. Volt katonai lelkész néhai Bolvémszky Ádéim a liptói papi özvegyárvaintézetnek 200 frtot hagyományozott. A mosonyi esperességben Rajka toronyalapját 133 frttal szaporította, ugyanott Rümpeltes Ádéim a templom kijavítására 100 frtot áldozott,; Miklósfalva régibb adóssága törlesztésére s tornya kijavítására, mi 1000 frtba került, 1700 frtot gyűjtött kebelében, ugyanott Blaser Mária az egyházi pénztárnak 50 frtot ajándékozott; Német-Járfalván hasonló gyűjtés szintén adósságtörlesztésre 440 frtot eredményezett, ugyanott özvegy Scliötel Terézia 70 fit értékű templomi szereket ajándékozott; ugyanazt tették 102 frt értékben Meixner János és Meixner Mária jegyesek Zuréinyban, hol még egy harang újjá öntésére is 360 frt fordíttatott; Oroszvárott a harangalaphoz özvegy Zechmeisterné 50 frttal járult; Magyar-Óvár, a belső felszerelés híján, uj temploma építésével elkészült, s vágyva várja az időt, melyben azt szent rendeltetésének által ad hatja. A nyitrai esperességben Bodfalva elégett iskolája helyett újaD mely bele fog kerülni 5000 frtba, azonkívül kijavítja irtványaiban is az iskolát; Bukócz épen most lát hozzá szintén uj iskola építéséhez; Ilolics kijavította iskoláját, ugyanott özvegy Spacsek Anna 30 frttal, Zlocli Katalin 20 frttal, Dély Zsuzsanna 20 frttal és Dély Erzsébet 15 frttal