Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1870–1890

1871. augusztus

A Pozsony városi esperességböl: Szeberényi Lajos, kerül, jegyző, theol. tanár és pozsonyi lelkész. A Pozsony vármegyei esperességböl: Lesko Mihály, esperes és felső szelii lelkész. A trencsíni esperességéböl: Krizsán Károly, zárjecsi lelkész. A turóci esperességböl: Hodzsa András, esperes és szucsányi lelkész. Jeszenszky János, esperességi másodfelügyelő. A nevezetteken kivül pedig valamint a helybeli gyülekezet, úgy a szomszéd egyházak nagy számú tagjai. Mely alkalommal: Az esperességek egyházi s világi képviselői és a hivőknek nagy tömege Isten házában összegyülekezvén, buzgó ének által megelőzött s a helybeli lelkész, Baltik Frigyes úr által elmondott imádságban kérték ki a tanácskozásokra a szent Léleknek segedelmét. Ekkor elnöklő püspök úr még egy szívreható fohászt bocsátván az egek urához, méltós. világi elnök úr szíves szavakkal üdvözölte előbb a gyűlés összes tagjait, utóbb pedig különösen egyházi elnöktársát, kit viszontagságteljes tíz éven keresztül segített az egyházkerület bölcs kormányzásában. Mely hangos éljenekkel fogadott üdvözlő szavai után a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Mielőtt maga a tanácskozás elkezdődnék, olvastatván Samarjay Károly, világi jegyzőnek levele, melyben tudatja, hogy egyéb mellőzhetlen foglalatosságai miatt a mostani gyűlésen meg nem jelenhetett, a jegyzői kar akkép egészíttetett ki, hogy a jelen ülésre egyházi részről Bachat Dániel, pribilinai lelkész, világi részről pedig Vitális Antal és Kiszely Árpád urak választattak meg helyettes jegyzőkül. Ekkép a gyűlés meg levén alakítva, I. Főtiszt, püspök úr kimerítő jelentést tett a lefolyt év nevezetesebb egyházi eseményeiről, nevezetesen az ezen egyházkerületet közelebbről érdeklőkről. Kimerítő jelentését a jelenvoltak feszült érdekeltséggel hallgatván végig, helyeslő éljenzéssel kisérték s egész terjedelmében jegyzőkönyvbe igtatását elhatározták, mint következik; Tekintetes és főtisztelendő kerületi gyűlés! Valamint máskor, úgy most is utolsó gyülésünk óta ezen dunáninneni kerületünkben előfordult nevezetesebb mozzanatokról szóló jelentésemmel akarom munkálkodásunkat elkezdeni. Szabadságot veszek magamnak előlegesen megjegyezni, hogy e jelentés talán valamivel rövidebb lesz, mint máskor lenni szokott. Ennek oka részben, hogy utóbbi hetekben más kötelességekkel voltam elfoglalva, melyek magamat és minden időmet igénybe vették, részben az is, hogy nincs semmi rendkívüli vagy szokatlan , a mit jelentsek, hanem csupán a nagy közönségre nézve csekélyebb jelentőségű, de azért ránk nézve elég fontos eseményeket kell egyházunk benső életéből fölemlítenem. Ezek közül némelyek örvendetesek , mások szomorítók. Amazok közé számítom az általam az árvái esperességben, a trencsininek felső részében, legközelebb pedig a liptóiba végzett kánoni egyházlátogatást, örvendetesnek nevezem e működésemet azért , mivel azon kedves tapasztalásra nyújtott alkalmat, hogy a vallásos buzgóság, az Úr Jézus és az egyház, apáink e nagy áron szerzett drága öröksége iránt a mostani nemzedéknél sem halt ki, sőt ájtatos hivő népünkben most is nagy mértékben nyilat/ kőzik. Es a mit még örvendetesebben esett tapasztalnom, az úgy nevezett műveltebb, fensőbb osztályoknál sem találtam megvalósulva azon vádat, mintha az egyház és