Dobos János (szerk.): Egyházi Almanak az MDCCCLXII-dik évben (Pest, 1862)

ÉLETRAJZA.

59

kerületi fő-felügyelői — superintendensi — hivatal. Kidöle 1842-ben a halhatatlan nagynevű superintended Báthory Gábor: és megürült székébe Polgár Mihály 1846-ban beültettetek. — Miért ötödfél év múlva? — Vessünk fátyolt ezen kérdésre. Elég az, ho^y virtus repulsae nescia sordidae intaminatis fulget honoribus. — És csakhamar bekövetkezének a nehéz idők, a haza nehéz napjai, midőn a közhivatalnok bölcsességét, mérsékletét a scyllák és charibdisek nagy mértékben megkisérték. Polgár a kígyói okosság és galambi szelídség bölcs párosítója, a veszélylyel fenyegetett habok zúgása közt, úgy kormányozta egyházunk hajóját, hogy az épségben, békében megmaradt. Eljöttek a napok, midőn egyházkerületünk kormányzatának egész súlya és felelőssége a főpásztor vállaira nehezült. A munkában edzett Polgár, élte öt utóbbi éveiben bámulandó terhet vive; és vivé azt oly híven s pontoson, hogy mind felülről méltánylatot, mind alulról hálás elismerést érdemelt; és vivé azt földi jutalom nélkül, — jutalmát keblében élvezé. És vivé a kormányzói nehéz terhet egyedül; — vivé azon nála sajátságos szelídséggel, mérséklettel, folytonos óvatossággal, mely mint a csendes víz, lassan de biztos sikerrel működik. Mert ez vala mind magános mind nyilvános életének soha nem tévesztve őrzött vezér-maximája: peragit tranquilla potestas, quod violenta nequit.

Nehéz teher sulyosúla vállaira főként a kormány által parancsolt iskolai rendszer-változtatás miatt. A parányi erőt lehetőségig növelni, s a még úgy is felette keveset, megoszlott érdekek mellett, úgy használni fel közczélra, hogy abból semmi el ne vesszen, — hogy a késő maradék hálájára is érdemes alap tetessék le: nehezebb mint emberi erővel megfejthető feladat. E feladat megfejtése körüli gond, aggodalom; a szemközt álló érdekek kiegyenlítése körüli hív buzgólkodás; — lelkészeink s tanítóink czélirányos képzésének tettlegesitése; — a kecskeméti főiskolának, mely 35 évig pásztori gondjának legközelebbi kedves tárgya volt, elsülyedéstől megmentése: ezek vevék legutóbb igénybe lelki erejének rendkívüli feszülését. Égi öröm deríté arczát, ha béke, ha egyetértés, ha közczélra lelkesülés csak reménysugarakban is felvillant előtte. Simeoni örömérzet járta át kebelét, midőn az általa új alapon, új alakban felállított lelkészképezdének már mutatkozó kellemes gyümölcseit láthatá. Enyhítő balzsam volt a közérdekért aggódó atyai szivére, midőn szeretett egyháza, legutolsó napjaiban is azon biztosítással vigasztalá meg, hogy az egyházkerülettel karöltve kívánja, mint korában úgy ezután is mindenkor a haza s vallás közérdekére áldozni minden erejét. E szent hit és remény, a béke és egyetértés szilárd helyreállásának, s ez úton az iskolaügy felvirágzásának, és a kedvelj kecskeméti főtanoda, ezen ö általa ültetett, ápolt, öntözött virágtö le nem her-