Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-12-24 / 57. szám
VI. évfolyam. Dombóvár, 1922. december 24. 57. szám. :! ■i ’ /t i I I mrnim hírlap Előfizetési árak: egész évre 300-— K, félévre 150-— K, negyedévre 75-— K. E^yes zám ára : 10 korona; pályaudvaron 10 K. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-LászIó-tér 18. sz. Kiadóhivatal és ngomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) Ä magyarok karácsonyfája alatt. Üljünk körül, testvéreim, a magyarok jószagu karácsonyfája alatt s próbálgassuk énekelni a tiszta- szándékú emberek még tisztább zengésű angyali énekét. Úgy sincs másunk, magyarok, a bomlott és romlott évek forgatagában, mint a szavunk, az ezerévből ránk maradt magyar szó. Legalább ezt szólaltassuk még, mint a régen pihenő szépszavu hegedűt. Hajtsuk rá bánatos fejünket, vegyük kezünkbe a fáradt vonót s csaljuk ki lelkünk nemes szerszámából az örömtől hangos dallamot. Örüljünk kissé, magyarok, hogy van , karácsony, van hit s van remény. Ébredjünk a komor éjszakák égi fényességére, mely nekünk is utat mutat s glóriával csalogat. Mi se lehetünk s nem is akarunk a szent éjszaka süket és vak embere lenni, ki látja az égi jelet, hallja az angyali kar- dalt előtte szalad a boldogság or- szágutja s mégis belekövesedik a szürke élet mindennapiságába s egy dalt dudolgat, a lemondás monoton áriáját. Az igaz, testvéreim, hogy a karácsony nem a fáradt emberek ünnepe. A karácsony nemcsak hangulat és fenyőillat; nemcsak apró gyertyák pislogó lángja és aranyos dió s aranyfüst; nem is gyermekek ártatlan öröme s a gondok tüskebozótjából egy estére kimenekült szülők boldogsága, — a karácsony Mondom néktek, testvéreim, a karácsony munka is, küzdelem is, uj harc is. Lássátok, ez a szegényes magyar karácsonyfa, melynek égi fényessége alatt úgy szeretnénk meghúzódni, örvendezni, énekelni, ez is úgy szállt közénk a havas kárpáti hegyek idegenek fejszecsapásától visszhangos erdejéből. Tudjátok meg, hogy még ez sem a mienk. Ez is úgy szökött vissza, hogy a magyarok szivének melegéhez közelebb legyen. Mi is a mienk? Leszabdalt kis földhányás, melyről nem a betlehemi tündöklő, csillagos éjszakát, de még a magyar föld boldog régi egét se látjuk be karácsony szent éjszakáján. Értitek most már, testvéreim, miért jelent karácsony munkát is, küzdelmet is, uj harcot is? Karácsonyt ünnepelünk, ha ebbe a munkába állunk. A magyar karácsony ünneplőjébe öltözködünk, ha erre a küzdelemre vértezzük magunkat. S boldog karácsonyi éneket kántálunk idegenből hazacsalt jószagu zöld fenyő alatt is, ha ezzel a hittel s égi reménnyel uj harcok indulóját zengedezzük a magyarság sötét karácsonyának ünnepén. így lesz karácsonyunk s igy tudunk örülni a szent éjszaka fényességének, mostani maradék, elcsüggedt magyarok. czi Z. túl hangulaton és aranyvarázson munka is, küzdelem is, uj harc is. A karácsonynak ebből a motívumából kell nekünk magyaroknak ió adag, akiknek nem ün'nepelni, nem rakétázni, nem tirádázni kell, hanem keservesen verekedni életre- halálra a betlehemi, békességért, a hogyan azok az együgyű s nagyon szegény pásztorok legyűrtek félelmet, éjszakai sötétséget, utat, fáradalmat, csüggedést és messzeséget. A magyar élet is, testvéreim, tele van sötétséggel és kótyagos rémekkel. Önmagát csalja, aki azt hiszi, hogy a pokoltöltelék kuckójában szunyókál s a rablóbanda vörös söpredéke feladta a harcot. Nagyon rosszul lát, ha egyáltalán lát, aki a heródesi nemzetgyilkolás véres árnyékára azUhazudja: illúzió. Bamba és mafla ideológiák útvesztőjében botorkál, aki frankhoni vagy anglius szeretetre rákeni a humanizmus dicstelen jelzőjét. Gyermekhitnél naivabb a hite, aki erőt keres idegenben, patrónust lát a gonosz győzők valamelyikében. Sötétség komorlik annak koponyacsontja mögött, aki a honi harcok koncertjéből nem hallja ki a vezér- motivumot: csúfolhatnak, magyarok, mert bitang náció vagy. Már hengerel a még nemrég tehetetlen Le- viatán s egyre-másra kevesbedünk, hullunk, hulldogálunk, igaz magyarok és keresztények. • 5 1 1 V Bence Lajos a jézushqf üárfa. Irta: Csite Károly. Madonna. Selyemhullámos, finom fejére Csillagkoszorut sző a napsugár, Az arcán keáves, angyalos lágyság Bársonyos, gyöngyös ajka muzsikál, Beglóriázza áldott napsugár. Liliomkarja lágy koszomban, Szeme sugára játszik magzatán, Gyémántszemecskék halkan lecsukódnai Ringató, búgó angyalmuzsikán . . . — így ölelt egykor az édesanyám. Álom száll halkan. Búg anyám szója. Ajkamra hajlik harmatos csókra. Besugároznák régi mesék ... Szent, mint a régi Madonna-képek. Halk áhítatban hozzája lépek S csókom hamvazza fehér kezét. f FINTA SÁNDOR m ' z> I jönne már r bn,Sak ?, Jézüska szánkója 1 aaemar ■■■ °‘a nehéz is a várakozásI ! de az' JZlem mé9 csak elraulik valahogy, I akar elérkezni “ VarVa'Várt bold°9 ton» LaJ°^a S°nd0,í valamit. Felébresz- möndirt8 bha el0“ szundikáI° hatalmas ko— Gyere Buksi, Jézuska elébe! Buksi nem helyeselte a doloot feiét gazdájának.6 “““ bai,agotf ‘^ebb Édes apa a szomszédban járt valami Soskodnn anya PGdÍg a konyhában fog- alatoskodott, így nem vették észre hoau rea£Ska na kertekalja felé baktatott a süp- oedo, csillogó hóban. /Ízt hitte, hogy onnét LmZ° fB-m’ a S|tgár nyárfáktól“ szegé.’ yezett utón jón a Jézuska. Lassú, ingadozó léptekkel halad előre :ajoska, mert oly sok hó esett az előző na! záriad akls cjizmáia följebb, mint fél ang le-lesulyedt benne. Buksinak sehogy em tetszett a kirándulás, amiért figyelmed -fesul megfogta szájával Lajoska kabáti* ■ ------------------Ä kis aranyhaju, ékszemü Bence La joskáról szól a történél aki oly sóvárogv, várta a karácsonyt, v£[yis a Jézuska jőve telét, hogy minden reijel és este kérdezh édes anyjától, hogy mi hányszor kell lefeküdni és felkelni a Jéaska jöveteléig ? H lefekvések és felkelések száma természetesen napról-na a fogyott, mig egy reggelen azt felelte a2 :des anya a kis La- joska kérdésére, hogi nem kell többet lefeküdni, mert Jézusk közeleg már arany szánkóján s estére a iblak alatt csilingelnek a báránykák cse ői, melyek Jézuska szánkóját röpítik tov£ csillogó t?avon. Nosza, megrer fett a kis Lajoska szive a nagy boldog tói. — Jézuska jön ézuska iít lesz! Jézuska hoz nekem va it! — ujjongott körültáncolva a szobát, amint felöltöztette édes anyja, kileselke t az utcára, hol az iskolába járó nagyob >stvérkéi szánkáztak a frissen esett havon
