Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-10-01 / 45. szám
2 oidal. DOMBÓVÁRI HÍRLAP Ujdombóuár község hépuiselőtesfületéneh őszi közgyűlése. Lesz járda az ujdombóvári állomásra. — Megszavazták a nyomorenyhitő akcióra a 2 klgr. gabonát. — Elvetették a fiu-polgári iskola tervezetét. — 60 százalékos a községi pótadó. — Emelik a korcsmák létszámát. Szeptember hóban tartotta meg Ujdom- bóvár község őszi közgyűlését. A közgyűlés hatalmas anyagot ölelt fel és tárgyalt le. A fontosabbakat szükségesnek tartjuk, hogy kiemeljük a közgyűlés tárgysorozatából Első és legfontosabb tárgya a közgyűlésnek a nyomorenyhitő akció érdekében hozott üdvös határozata. A közgyűlés kimondotta, hogy a község határában levő szántóföldek katasztrális holdja után, a földek haszonélvezői és bérlői 1 kgr. gabonát — fele búza, fele rozs — kötelesek leróni. A hercegi Hitbizományt pedig megkeresik, hogy az akcióhoz a maga részéről, az előző alapon, 1 kgr. gabonával járuljon hozzá. A közgyűlés ezen elfogadott határozatához nyomatékkai hozzáfűzi, hogy a felajánlott és megszavazott gabona-adót Dombóvár község ellátatlanjai között óhajtja kiosztani, akik inségmunkaképen az ujdombóvári vasútállomástól a községig húzódó gyalogjáró megépítésénél bizonyos számú munka-napot teljesítenének. Itt említjük meg, hogy ez a gyalogjárótervezet már készül is. Három méter széles lesz, a meglevő úttesttől befelé. Ha valami rendkívüli akadáiy nem huzza keresztül ezt a szép és hasznos tervezetet, úgy ezzel rövidesen megkapjuk a szükséges gyalogjárót, Ujdombóvár állomástól a községig. A közgyűlés örömmel megszavazta a tervbe vett dombóvári állampénztár hivatalának felszereléséhez szükséges anyagi hozzájárulást. A megszavazott összeg 100,000 K. A kir. ianfeiügyelőnek azon ieiratára, hogy Ujdombóvár község fiú polgári iskola felállítását szorgalmazza, a határozat kimondotta, hogy ezidőszerint a fiú polgári iskola felállítását nem tartja szükségesnek, különösen nem tartja most annak, mikor az elemi oktatásügy is rendezetlen még a községnek a területén. Sor került ezután a pótköltségvetésre s az 1923. évi költségvetésre. Az idei községi pótadót 16%-al emelték, az időközben felmerült kiadások fedezésére. Az 1923-ik évre 60% os pőtadót állapítottak meg. Rendezték a községi alkalmazottak napidiját. Elhatározta a közgyűlés, hogy a korcsmalétszámot 6-ról 8-ra emeli s e.ek közül az egyikre a község igényét bejelenti, a másik engedélyt pedig a Máv. Konzumnak óhajtja biztosítani. Javasolja és elfogadja a közgyűlés, hogy a háborúban elesett hősök emlékének kegyeletes megörökítését, községe területén mindenütt végrehajtja. Az üresedésben levő jegyzőgyakornoki állást Hábel Józseffel tölti be. Ezután egyes segélyeket szavaznak meg, igy a szekszárdi Ferenc közkórház részére 5000 K-t, a jegyzők országos Árvaház Egyesülete részére 500 K-t, a Gyermekvédő Liga részére 2000 K-t, a Vakokat Gyámolitó Egyesület részére pedig 500 K t. Más apróbb ügyek elintézése után a közgyűlést bezárták. Széljegyzetek. Zürich-Budapest Két nevezetes város. Egyik felé úgy néz az egész világ, mint a hithö mohamedán Mekka felé; a másik a nyomorúság városa, hol találkozik pár ezer, aki bársonyba-selyembe öltözködve a szobák egész sorozatában tölti az élet sokakra nézve kínos napjait, dúskálván minden jóban; a másik 100 meg 100 ezer pedig a patkányokkal közös lakásban napról-napra jobban megutálja e siralom völgyet. Miért e nagy különbség e két város között? Miért e nagy különbség az emberek között? Pénz ő felsége most éli aranykorát. Uralkodik mindeneken s nem ismer mást, csak rabságát. Rabszolgája az arannyal, brilliánssal teleaggatott pénzember, aki nappal enni nem tud, éjszakái álmatlanok, mert nem tudja mi történik Zürichben addig, mig ő a piros- rasült libacombot megrágja, vagy amig jó tevő álmot remélve, puha párnára hajtja fejét. A rabszolgák tábora pedig rója az élet útjait, mert neki ez adatoú meg. Igaz, hogy éjjeli álmát nem rontja a pénz miatti aggodalom. És Zürich . . . ? keveri tovább a kártyát. Megrabolja az emberek százezreinek nyugalmát és millióknak szájából kiragadja a falatot. Nemesszivű Kórrnáoyzónk ő főméltósága inségakciót kezd. O meghallotta a jajgató szót, de kevesen vannak, akik öt követve, igyekeznek meglátni a nyomort. Minek ? Különb látvány : Zürich. Ott esik a korona és emelkedik a búza ára. Ezt szemlélni nagyobb élvezet. De hát hova lettek a szívek ? Azokat eltemették a Galiczia síkján, Doberdó kősziklái között, Oroszország mocsarai között, Szerbia eldugott rejtékeiben és . . . de minek elsorolni, hiszen fájdalom jár a nyomában. Magyarok! ismerjétek a magyart! Testvérek ! ismerjétek meg a testvért! Vagy a nagy temetésre készültök, hol egy nemzet sülyedt el, hol a népek szemében gyászkönny ül ? . . . Ne higyjétek. Nem fognak sírni, hanem nevetni. Nevetni egy hős néA leány ott keringett a poros verandán vaiami vékony, kese ember karján, ő a verandán kívül az öreg gcsztenyefa alatt nézelődött. Mélységes felháborodás járta át, amint a keringő, verejtékező, lihegő sokaságot nézte. A leányok kézről.kézre jártak s mindegy volt nekik, szeplős, vagy vörös, kancsal, vagy foghijjas ragadja-e el őket, mindenkivel mentek. Átizzadt blúzukra egyformán tapadhatott mindenki keze s minden fékevesztett gusztus egyformán szoríthatta átkarolt termetüket magához. Keserű megvetéssel tekintett a bántó - forgatagra. Az anyákat feltudta volna cibálni felháborodásában, amiért némi hazug romantikát színlelve, kedvetlen szemlélték ezt a prédás vásárt. Ebben újra az asszonyi ostobaság tobzódását látta. De a leányt most is szánta, amint ott robotolja táncban. Egykedvűsége unalma azt mutatta, hogy nem magáért forgolódik itt. Megjárja anyja gusztusa szerint a többi leányok egyazon ulját, amelyről az anya nyilván az ő tudtán kívül azt hiszi, hogy egyedül vezetheti őt a mennyasszonyság megváltó örömeibe. Valami férfias elhatározás erősödött meg benne, hogy kiszabadítja a leányt ebből a hazug, álnok világból s magával viszi a maga komoly, megállapodott, csöndes és igaz világába. Szünet alatt a leánnyal sétált a fák alatt. — Nem táncol ? — kérdezte a leány. — Nem, sohasem. Csak esztelen embernek való a tánc. — Reám is érti ? — Nem, maga nem a saját fejével gondolkodik. S én kiragadom ebből a világból, mielőtt teljesen elrontaná, mielőtt elhervadna benne. Velem jön? A leány rátekiatett. Areán szelíd derű suhant át. — Mi mond ? De igy . . . ilyen szokatlanul . . . ilyen váratlanul. Talán félreértettem. — Nem értette félre. Eljöttem magáért. Így, ilyen szokatlanul. Én nem hordom magammal az emberek viseltes szokásait. A magam tiszta ruhájában szeretek járni. A leány melléje simult, engedte, hogy kezét a kezébe vegye. Még az ősszel egy fészekbe repültek. Szelíd, csendes é3 derült volt felettük az ég. A fészken túl az ember sohasem kívánkozott. Az asszony sem mutatta. Tavaszon elborult az asszony. Hullga- tag, ^szomorkás lett. Egy vasárnap kelletlenül duruzsolni kezdett. 1922. október I. pen, amely nem látta meg az idők jelét ; nem ismerte meg faját; nem ismerte meg testvérét. * A kommunizmus. A vörös rém. A pusztulás kora. A megsemisülés alfája . . . Mondják, újra felütötte fejét. Egy pár megkótya- gosodott ifjúban, egy pár szárnyaszegett sas vagy verébfiókban felbuzdult *a vér a vér után. Nem tudom, hányán vannak, nem tudom, mit akarnak, nem tudom, ki a mecénásuk, annyit azonban tudok, hogy nem lehetnek magyarok, nem lehetnek okos emberek, nem előrelátók, hanem valakik, akik a múltból sem tudtak tanulni, akiket a múlt nem volt képes megíanitani Érellenek vagy tudatlanok. Mindkét esetben bűn kezdeményezni valamit, ami soha sem teremtett, de rombolt; melyből sohasem fakadt boldogság, hanem fekete gyász és temetés. Ezek is a széthúzás rabszolgái. Ezek sem látják a munkát, pedig ez az egyedüli, amelynek nyomában van a feltámadás. Bolond ember az, aki felgyújtja házát, hogy ujjat építhessen s még bolondabb aki a félig sem kész épületét ok taíanul pusztulásnak teszi ki. Úgy gondoljuk, hogy a rend jegyében folyik minden munka, erős akaratunk a konszolidáció felé haladni, bár a drágaság burokja napról-napra szorosabbá lesz nyakunkon, de élni, dolgozni boldogulni akarunk. Világ ! Európa ! Nyugat! Hallj'tok? Élni akar a magyar! S ti kloakákbói előbujt patkányok ! Ti a múlandóság csatlósai ! Ti a múlt visszatérő szörnyei 1 Élni akarunk! Legyen vége az éjszakának ! Élni akarunk ! Jöjjön a hajnal, a virradás ! * A társadalmi élet. Sokszor halljuk : Nem igy volt régen ! — Bizony nem igy. Hajdan . . . Vagy taián csak tegnap szerették egymást az emberek. Vágyódva sietek oda, ahol az egymást megértő szivek gyülekeztek s az élet szomorú zenéjében is meg tudták pengetni azt a hurt, amely elíeied- tette a keserveket. Ez volt tegnap. S ma ? Az emberek félnek egymástól. Az emberek menekülnek egymástól. Éket vert közénk a nyomorúság, vagy ialán a nyegle élet gőgje. Félve néz a barát a barátra. Ellenséggé lettek. Irigykedve nézzük egymás boldogságát s fáj másnak az öröme, örömet hoz másnak a fájdalma. A minap egy valaki, aki még mindig a múlt letűnt időszakát emlegiti, sehogy sem tud beleilleszkedni a mostoha jelenbe és a sötétnek ígérkező jövő kilátásaiba, rezignáltan mondta: Höl vannak a régi jó politikai viták ? Hol vannak a régi vidám esték ? Hol vannak a régi jó tarok- kompániák ? Nehéz rá a felelet. A politikai vitákat megölték a világnézetek vigyorgó ördögei. A régi jó estéket megsemmisítették a társadalom önző gondolkodás módja és az emberek mohó zsugorisága. A tarokkom- pániák ? Azokat elpörkölte a világháború — Az Irmáék is elmennek e*te a majáüsra. Sóhajtott. — Te is el akarsz menni — tekintett rá a férfi. — Nem mehetnénk el ? Neked kellett roina rá gondolni. Nincs benned semmi figyelem. — Figyelem ? Ehe, figyelem ? Nap estig verekszem a munkával, hogy nyugodt, elégedett életünk lehessen, ha takaros is. Ha nem is bőséges. Ez persze nem figyelem. — Azt akarod, hogy itt hervadjak el? Itt, elzártan ! — Hát hol ? Az én virágom az én kertemben hervadjon el. Én nem tépem le; minek tépje más. Magam is itt hervadok. Veled együtt. Hiszen ez a sorsunk. Erre szegődtünk egymás mellé. Az asszony pityergőre fogta s mikor már megeredt a könnye, átsurrant a másik szobába. A férfi nem ment utána. — Ha esik, hadd essék — gondolta. — Nem lehet azt megakasztani. Majd kitisztul. Ez a felhő még csak kitisztul. De hajtott másikat a ayár. Egy este az ablakban. — Irmáék lemennek a Balatonra.
