Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-01-29 / 5. szám
előfizetési árak: egész évre 100-— korona; félévre 50-— korona ; negyedévre 261— korona. Egyes szám ára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-LászIó-tór IS. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) | XV. Benedek pápa. | A Vatikán hatalmas tróntermét átvonták fekete drapériákkal s a világ legbékésebb és leggyengé- debb szivü uralkodója halottfehéren fekszik ravatalán. Giacoma della Chiesa, a háromszáz millió katolikus atyja beköltözik törékeny testével a San Pietro luculusába, galamb- szelid lelke számadásra áll az Ur arany trónusánál, földi emléke pedig bevonul az emberiség történelmének gazdag múltú pantheonjába. Benedek pápa olyan korban jött, amikor a rossz szellemek fúriái döntötték a föld kerekségét s nem volt szabad nemzet s nem volt szabad földrész, ahol a krisztusi élet és igazság ne vérződött volna be friss emberi vérrel. Egyedül az ő alakja s fehér palástja magaslott ki óriási méretekben csődbe jutott kultúra, gyűlölködő nemzetek, bar bárság, harcok felett s az esztelen düh morajába az ő hangja csilingelt bele,, mint a béke hirdetőjének szózata. Evekben rövid uralkodásának ez adja meg a döntő jelentőséget s most halálakor ez adja meg neki az emberiség osztatlan háláját és hódolatát. Nemcsak a katolikusok milliói, de a más vallásu nemzetek milliói döbbenve érzik meg Krisztus földi helytartójának elmúlásában azt a jó szellemet, amit ő képviselt és ápolt egyedül a világháború borzalmai között. Maga volt a béke angyala s bekeritett vára, a Vatikán volt a béke oltára. XIII. Leo nyomdokait követte, hisz neki Mecsek Mint bölcsöt az anya ringatott Álomra engem is kit karod. Voltam boldog s naiv gyermeked, Kit elrejtett a nagy rengeteg. Szivemre, mikor már havazott, Rdragyogott a te tavaszod. Halmaid borongös tető je Felrepitett a szűz felhőre. Te adtál magányt, mélaságot, Marasztaltál, ha messzi vágyott. Szivem, e nyugtalan rossz gyerek S hívták uj harcok, arcok, emberek. Mecsek ma fájón nézek im feléd, Hallod még szivem gyengéd énekét? KOCSIS LÁSZLÓ. volt discipulusa, Rampolla védőszárnyai alatt diplomata volt, de az Isten országának diplomatája. Hogy gőgből és büszkeségből földi érdekek miatt sokszor elejtették békéltető szavát, az semmit se von le Benedek pápa nagyságából. A világ érzi s ha a ravatalnál is, de beismeri erkölcsi nagyságát s a krisztusi igaz szellemnek hatékony erejét. Most jön hódolni egymás után. A Quirinál, az elszakadt leányzó, Franciaország, az angol nem zet s a többiek is mind leteszik pálmaágukat Benedek pápa ólomkoporsójára. De nemcsak a hivatalos diplomácia küldi az örök város nagy halottjához a nagyságot megillető hódolatot, hanem az emberiség milliói szivük nemes érzésének gyöngyeit görgetik a szamaritánus lelkületű pápa ravatala elé. Viszik a hálát azért a tengersok nemes cselekedetért, a hadifogolycsere-ak- ció megindításáért, az özvegyek, hadiárvák, éhező gyermekek nyomorának enyhítéséért folyamatba tett krisztusi szeretet-munkáért, mely mind a Vatikánból indult ki Benedek pápa kezdeményezésére. Most harangok zugnak szerte a világon. Kisérik a tovasíető békés, irgalmas apostolt. Ebbe az egyetemes gyászba belezokognak a megfogyatkozott magyar harangok s a magyar lelkek imádságos búcsúzó szavai is, mert hiszen érezzük, hogy a szétdult magyarság fájdalmának enyhítésére az első se- gitőkezet a Vatikánból nyújtotta- felénk Della Chiesa, a katolicizmus Mikor már alkonyul. Irta : ŐSZ IVÁN. Hirtelen elesöndesült a szobában minden élet s szomorúan néztek mindnyájan az ablakon át a fehér homokútra, amelyen egyro tárolódott ralaki az őszi fák között. Messze járt a nap, szép esti fények hullottak az ablaküvegre s messzünnen integetett már az esti homály. Ilyenkor hűségesebb a szomorúság is és a fantázia végtelen mesékbe kezd, amikre nincsenek szavak. Régi ismerősök voltak együtt öíen- hatan. Emil az ablak mellett ült puha, kényelmes karosszékben, szemeivel a messze úton keresgélt, arca mintha komolyabb lett volna, mint máskor ; pedig máskor is örök szomorúság borongott rajta. Az a csendes, szelíd, halkszavu szomorúság, amely mögött mindent megértő, mindent megbocsátó túl- finom leányos lélek lappang. Pedig bent volt már az időben, ügy a harmine falé közel- gett. A többiek már a kora fiatalság apró romantikáival vesződtek, teszem a Rózsi, meg a Margit, akik mellett jószívű, gyere- bns mosolygásával tipegett a Rezső, semmi földi helytartója és mostoha sorsunkban vérző sebeinkre először ö csepegtette a szeretet balzsamát. A magyar városok katedrálisai- nak és a magyar falvak kisded templomainak harangjai Benedek pápa halálakor a magyarság pártfogóját kisérik utolsó útjára. czi Z. Nemzetgyűlési hépuise- lónk beszámoló beszédei. A dombóvári kerület nemzetgyűlési képviselője, őrgróf Pallavicini György, múlt vasárnap folytatta beszámoló beszédeit, a mely alkalommal Linganer Albin, a kőszegi választókerület nemzetgyűlési képviselőjének társaságában Kocsolán és Dombóvárott jelent meg. Délelőtt 10 órakor érkezett képviselőnk Kocsolára, ahol a választó közönség nagy lelkesedéssel fogadta. Szent mise hallgatása után a községháza előtt levő téren folyt le a népgyülés, amelyet Polgár János ottani plébános nyitott meg, melegen üdvözölve a megjelent képviselőt és kíséretét. őrgróf Pallavicini György ezekalán kifejtette, hogy ő azokat az Ígéreteket, amelyeket választása alkalmával tett, pontosan be Í3 váltotta. Az ma is, mint két évvel ezelőtt, a keresztény nemzati eszmének harcosa és munkálkedásábair egyedül a haza érdeke vezeti. Legyen * bármilyen rangú választója, valamennyinek érdekét szivén viseli és ettől a kijelölt úttól semmi sem fogja eltántorítani. A nemzetgyűlés a lefolyt két év alatt nem tudott eredményes munkásságot kifejteni, mert személyes torzsalkodások és ellentétek meggátolták a nemzetgyűlést működésében. A hozott törvények egy része végre nem hajtható és a gyakorlatban egyáltalán nem vált be. Újabban egyesek legitimista volta miatt vádolják. A legitimizmus hive, de azért, mivel a hazának jöyendá boldogulását, Magyarország másért, csak azért, mert szerette volna a maga mosolygását a többiek szája gödröcs- kéire lopni, mivel nagyon komolyak voltak most azok. Hátrább az asztal mellett Elise ült egyhangúan, karbafont kezekkel, a lelke — Isten tudja — hol járt; de a szemei azt beszélték, hogy messze . . . meseze jár. Talán azért is húzódott anyuka mellé, mert ő már bucsuxkodott a kora fiatalságától s valami üzenet bús árvaságot csókolt a lelkére az ősz sejtelmeiből. Mondtam: régi ismerősök voltak s Elise, Rezső meg az Emil átjárogattak esten- den nagyon régi időktől, talán gyermekéveiktől Rózsiékhoz (hisz egy udvaron játszadoztak.) Átjártak, de nem gondoltak soha a szerelemre s csak a hosszú esték döcögős-járású unalmát könnyítették meg fiatalos csevegéssel. Néha akadt még egyéb vendég is a háznál. Hiszen miaden tavasznak vannak történetei. ícurka szomorúságok, bárányfelhők, vagy minek is mondjam. A Rózsi történet# miatt tévedtem rá erre a gondolatra, ügy volt . . . Igen . . . Éppen agy, mint a többi ... A fiú is még egész gyerek-ember
