Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-01-29 / 5. szám

2. oldal.

[MM)» HÍRLAP

1922. január 29.

Készüljön Jfermesz József

márciusban

megtartandó

bucsuestélyére.

területi épségét csupán a «zent korona és koronás uralkodó alatt tartja kivihetőnek. Ő nem mondja, hogy a Habsburg ház feltétlen hive, neki Szent István koronájának épsége kell, mivel az országnak ma is van felkent uralkodója, akihez Magyarország lakosságát szent esküje köti, amely alól fel nem oldható. Kívánja, hogy a lakosság teljes egyetértése mellett szent István koronája mennél előbb teljes fényében ragyogjon.

Dr. Piukovich Sándor ezek után a szeretet és egyetértés erényének ápolására hívta fel a lakósságot, ami végre meghozza miadannyiunk vágyát, keresztény, nemzeti szellemisen a sértetlen, ép Magyarország felvirradását.

Lingauer Albin képviselő rámutatott arra, hogy soha jobb választást nem tehetett a dombóvári választókerület, mint őrgróf Pallavicini Györggyel. Benne nem a születési előjogot, hanem a nyíltan, egyenesen gondolkodó egyént tiszteljük, aki kerületének sorsát őszintén a szivén viseli. Újabban, hogy éket verjenek a keresztények közé, előhozták a királykérdést és a keresztényeket egymás ellen szítván, valósággal felekezeti egyenetlenkedést szítanak. Politikusaink legnagyobb részét az egyenetlenség és következetlenség vezette, ami egy keresztény ellenzék szervezését tette szükségessé, amely nem ismer melléktekinteteket, csak egy célt: a sértetlen keresztény, nemzeti Magyarország felépítését.

Végül Győrffy Zoltán községi főjegyző megköszönte őrgróf Pallavicini Györgynek a község érdekében való sikeres fáradozását mivel bebizonyította, hogy a kerület oly képviselőt kapott, aki őszintén szivén viseli annak sorsát. A népgyúlés a Himausz hangjai mellett ért véget. Délben Polgár János plébános látta vendégül a képviselőt és kíséretét.

Ebéd után a képviselő kíséretével Dombóvárra indult. Tüskepusztánál a községi elöljáróság és a pártvezetőség fogadta a képviselőt, akit Illés Gyula főjegyző köszöntött.

A népgyülés a Korona-szálló nagytermében folyt le, amely szinültig megtelt és a választóközönség képviselője iránt való osztatlan szeretetét bizonyította.

Vér Vencel pártelnök nyitotta meg az ülést, kifejtve, hogy képviselőnk tántoritha- tatlanul kitartott a keresztény, nemzeti eszme mellett és annak érdekében bátor, kitartó harcot vívott.

Grgróf Pallavicini György meleg szeretettel üdvözölvén a nagyszámban megjelent választó közönséget, kimutatta, hogy mindenkor bű maradt azokhoz az eszmékhez, amelyeket a megválasztása előtt hirvolt. (Ezek a legszebb regények ) őt búcsúztatták ma ; mert el kellett mennie. Tanulni ment, vagy gyakornoknak valahová — mesz- ezire ? Nem is tudom. Olyan mindegy. De elment. Utána néztek hosszan az ablakból mindannyian. Es azért lett az a szomor» hallgatás.

Hallgatás ? Igen, hallgatás.

Emil, aki az ablak mellett ült, hirtelen felijedt. Valami meleg csöpp hullott az arcára s lassan vógigballagoti rajta. Fölnézett. Rózsi volt. Megfogta a kezét. Hanem erre elfojtott zokogás elkapott hangjai verték fel a szobát.

Emil szólott.

— Üljön le mellém, Rózsii Miért sir ? Szóljon úgy, mintha a húgom lenne. Hiszen tudja, miéta a húgomat kikisértük a temetőbe, maga a húgom, Rózsi. Szóljon.

Lágyan eirógatta tinóm szőke haját.

Erre suttogott valamit a Rózsi is.

— Ha nem jön vissza . . .

Emil vigasztalásba kezdett.

— A fiuk mindig visszajönnek, Rózsi. (Pedig talán maga som hitte.) Hanem a lányok . . . (Itt hosszan maga elé nézett.) In már tndom. Visszajöttem én ii valakiért.

detett. Sajnos, a nemzetgyűlés nem vette figyelembe az egyéni torzsalkodás miatt a választás alkalmával hirdetett jelszavakat. Ö maga mindenkor a kisgazda társadalom lelkes pártolója volt, de azok, akik annak képviselőiként hirdetik magakat, csupán egyéni érdekeket tartottak szem előtt és nem vették figyelembe, hogy addig az alájuk rendelt minisztériumokban egyik visszaélés követi a másikat, ami az erszág hitelét lerontani alkalmas. A legitimizmust az ország területi épségének visszaszerzése miatt tartja szükségesnek. A királykérdést, mint üszkőt szórták a választék közé. A miniszterelnök önmagához maradt következetlen, amikor Pécsett múlt év októberében a legitimizmus hívének vallotta magát és néhány nap múlva épp ellenkező húrokat pendített. Az akkor a kisántántról terjesztett mozgósítási hírek nem feleltek meg a valóságnak. Ellensége a választójog tervezett szűkítésének és főképp amellett harcol, hogy a nők választójoga ne csorbittassék meg, mert ők voltak a lefolyt választáson is a keresztény, nemzeti eszme igaz pillérei és az ő kitartó munkájukra van a jövő időben is szükség.

Lingauer Albin remek hasonlatokban másfél órán keresztül a keresztény, nemzeti eszme mellett való kitartásra hívta fel a választó közönséget: Most, hogy a testvériesség előmozdítása helyett torzsalkodá- sek folynak, lehetetlen vádakkal illetik azokat, akik elvük mellett kitartanak. Ráfogják a keresztény, nemzeti eszme harcosaira, hogy a liberalizmus legszélsőbb híveivel küzdenek. Egyes liberálisok a legitimizmus hívei, ebben a kérdésben egy táborban vanuak, de egyébbként nincs, ami őket összefűzze. A felekezeti torzsalkodás helyett, amit a másik oldalon előidéznek, őket a kölcsönös szeretet vezeti, amiért számítanak mindeu igaz magyar támogatására. Becsüli a kerület képviselőjét, aki annak ügyeit mindig szivén hordta. Oly egyének kellenek a nemzetgyűlésbe, akik szavuk súlyával és képességükkel dolgozni is tudnak. Ö becsüli a polgári társadalmat, de nem vonhatja meg a támogatását attól, aki a polgárság ügyeit őszinte szívvel viselte szivén. Kiemeli a derék vasutasság hazafias érdemeit, amely kitartásával lehetővé tette, hogy a vörös rémuralom oly hamar véget érjen. Beszélt még a választójogról, a nemzetgyűlés munkájának eredménytelenségéről, a földreform és az adóreform végrehajtásának nehézségéről és végül a választó közönség szives figyelmébe és további jóindulata támogatásába ajánlotta a kerület nemzetgyűlési képviselőjét, őrgróf Pallavicini Györgyöt.

Vér Venóel zárószavai után a közönismerte a másik soron az Elek ur leányát? Lássa már asszony, másnak asszonypárja; pedig én visszajöttem érte s meg is ígérte, hogy vár rám. Most másom sincs, mint valami tiszta szomorúságom. A lelkem beesu- kódott, mint őszidőn a virág kelyhe. Emlékeim vannak, meg árvaságom, hanem a hitem elvitte valaki . . . Valaki. (Erezte, hegy nagyon messze tévedt, átcsapott.) Hanem magáért visszajön a Béla. En már látom fehér menyasssonyruhábaa magát, Rózái. De .édes csöppség lesz, hallja. Nevessen, no.

Átszólt az asztal felé.

— Te Rezső, nevessél te is. Hozd ide a mosolygásod, ne hallgass©» olyan ijesztő mélységesen ez a szoba. Kacagjon pici Rózsi. Elfelejtem: hiszen maga még egész baba; magát önkorral kell megvigasztalni.

Valamicskét enyhült a szomorúság minden areon. Picikét mosolyogtak s a többiek is halk beszédekbe kezdtek. Valaki ugyan kisurrant az ajtón, de nem ia vették észre. Közben előkerült Géza urfi ia, a diák; párat cineogott a hegedűn, azután odahajolt leánytestvére, a Rózsi főló él sirató muzsikába kezdett. Rezső, aki minség nemzeti imánkat, a Himnuszt énekelte el. Beszámoló után képviselőnk a nála megjelent, mintegy 70 ember, különböző kérését hallgatta meg és mindegyikkel a legszivélyesebben tárgyalt.

Este a Korona-szállóban lelkes hangulatban társas vacsora volt, amelyen felköszöntőket mondtak őrgróf Pallavicini György, Lingauer Albin, Vér Vencel, Offeamüller Zsigmond, Illés Gyula, dr, Piukovich Sándor, Máté Károly, Gratzl Gyula és Fűzy Sándor, mindannyian a kölcsönös összetartás és együttlépÓ3 szükségességet hangoztatva.

Tegyünk félre minden kicsinyeskedést, ne egyéni, hanem országos érdekek vezessenek bennünket éa midőn kijelentjik, hogy őrgróf Pallavicini György a kerület érdekeit hamisítatlanul a szivén hordta, kívánjuk, hogy nemes munkásságát a keresztény nemzeti Magyarország ujjáépitéaébea még sokáig kifejthesse.

Szöuethezeii eszme.

Egyáltalában nesa akarunk azon vitatkozni, vajon helyes-e a szövetkezeti eszmének széleskörű alkalmazása a társadami életben. Tudjak naeyon jól, hogy ellene is, mellette is lehet érveket felhozni, végleges igazságot megállapítani teljes lehetetlenség ebben a kérdésben.

Speciálisan Magyarországon azonban teljesen másként kell tekinteni ezt a kérdést. Az őszinte szó nem árthat, őszintén kimondva : a magyarság egyelőre nem alkalmas a saját kereskedelmének a lebonyolítására. Oka ennek talán a magyar néplólekben rejlik, amely irtézik — legalább is eddig — az ilyesmitől. De oka lehet az is, hogy a különleges körülményeknél fogva a kereskedő tulajdonság nem fejlődhetett ki a magyarokban. Hiszen a történelmünk tanúsítja, hogy már a legrégibb időkben idegenek (németek, olaszok, görögök) szerezték hazánknak az árucikkeket, de arra vonatkozólag, hogy magyar kereskedő járta volna a külföldet, bizony, kevés feljegyzést találunk.

Manapság helyzetünk semmit sem változott. A magyar kereskedelem nem magyar kezekben van. Mindenféle iparcikket idegenek segítségével kell bevásárolnunk. Ez meg nem cáfolható igazság. És hogyan lehetne ezen legpraktikusabban segíteni. Bizony nem mással, mint a szövetkezeti eszme felkarolásával. Bármennyire kifogás is emelhető ellene, bármennyire is hirdetjük a szabadkereskedelem létjogosultságát, bármennyire ütközik ez az elv egyéni érdedig mosolygott, halkan iünnyögte a nótát, amiből jóformán csak annyit lehetett kivenni: »ősszel, ha lehall a dér, ősszel csak a bánat él; végső siratóra vár ... a hervadt, könnyes valóság.«

Az asztal körül is hangosabb lett a beszéd. Néha-néha Emil szava hangiott ki a megindult zajból :

— Magát cukorral kell megvigasztalni.

Végtére is fogta a kalapját, hogy átszalad cukorkáért. A Rózsinak 1 Persze.

A kerten ment át. A virágágyak szélén fehér virágban álltak as őszi rózsák, őszi rózsák . . . Őszi rózsák . . . meg a Margit. Enyhekék selyemkendő volt la vállán s tétovázva tépegette a fehér őszi rózsák szirmait.

összerezzent, mikor Emil eléje toppant. Ifiért menekült ki ? Maga csitri. A szeme is könnyes. Margit 1 Mi baja? Hát szereti maga az egyedülvalóságot, a szomorúságot?

— Szeretem.

— Miért ?

Irre hallgatott. Pihegett. Emil kérlelni kezdte. Kérlelte sokáig. A Margit szeme megint könnyes lett. Azután pikegve halkan suttogta;