Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-04-16 / 16. szám

1922. április 16. 3. oldal. _ MffiÖVÁRI HÍRLAP elvezetett bennünket a lakásunkra. Most nagyon jó dolgom van. Mikor megérkez­tem, mindjárt adtak nekem két narancsot, egy almát, süteményt, sajtot, vajas kenye­ret és két bögre tejet. Nekem csak az fáj, hogy beszélnek hozzám és én nem tudok visszafelelni. Most leirom, hogy mit ettünk útközben a vonaton. Vasárnap este volt rizsleves, hétfőn reggel grizlevest regge­liztünk, délben volt huslevés, babfőzelék hússal, este borsólevest kaptunk. Kedden délben gulyást ettünk, uzsonnára lekváros kenyeret kaptunk. Csak egy nem volt ele­gendő. Olyan szomjasok voltunk sokszor, mert kevés vizet kaptunk. Kezeiket csókolja Irén. Kedves jó apa és mama ! A levelet megkaptam s nagyon meg­örültem neki. Akinél vagyok, annak a foglalkozása asztalos. Van három öreg, a gyermekek öten vannak, de már idősek, a legfiatalabb is olyan idős, mint a mama. Én már járok iskolába is, magyar iskolába, de azért tanulunk hollandul is. Azt is tet­szik kérdezni, hogy milyen az étkezésem? Még tízóraira is tojást, tejet és vajas ka­lácsot kapok, ebéd után is tojás és tej van. De már kezdek is kövóredni, pirosodni. Odenzal kisebb város. Keresztül mentünk Németországon, Bruck-Királyhidán egyszer le is szálltunk. Hogy hogyan estem el ? ügy estem el, hogy a padló síkos volt, mert a lányok sokat csúszkáltak rajta s annál síkosabb lett, minél többet csúszkál­tak rajta és ahogy mentem, megsiklottam, elestem, de most már nem fáj. Nagyon gazdag házban lakom, majdnem a falak fele üvegből van, 4 szoba van benné, a ház körül nagy kert terül el. Amikor ide érkeztem, megmértek és 27 kiló voltam. Én úgy szólítom őket: bácsi, néni. Egy lány lakik közel hozzám, aki a negyedik csoportban utazott. Ahogy megérkeztem, délután már tiszta ruhát kaptam. Meg is ajándékoztak már. Kaptam egy pár cipőt, harisnyát, három kötényt, két ruhát, egy szvettert, két alsó szoknyát, egy háló- reklit, egy kabátot, egy kalapot, egy gyön­gyöt, négy szalagot, két labdát, egy kis asztalt, egy iskolai táskát, egy kis iskolát és egy kis sparheltot. Itt a hollandi né­pek olyan jók, hogy mikor bementünk az iskolába, már minden ott volt. Édesapa, nem lehetne valahogy elküldeni a hittan­könyvemet, mert aki a közelemben lakik, annak nine». Itt küldöm a holland néni­nek és bácsinak a fényképét. Kérlek Icu, ird le az amerikai címet egészen. Küldök a levelemben egy pár bélyeget is. Kezeiket csókolja Irén. Örgróf Pallauieini György támogatja a Hadviseltek Orsz. Pártjának programmját. Ismeretes, hogy érdekeinek védelmére április 2 án Dombóváron is megalakult a Hadviseltek Országos Pártjának helyi cso­portja. A helyi csoport egy küldöttségének élén Látrányi István, tartalékos főhadnagy arra kérte a kerület volt nemzetgyűlési kép­viselőjét, hogy legye magáévá a Hadviseltek Pártjának programmját s legyen annak tá­mogatója a jövő nemzetgyűlésen. Pallavicini őrgróf most a vezetőséghez intézett levelében örömének ad kifejezést, hogy a Hadviseltek Országos Pártjának dom­bóvári csoportja megalakult. Magam is had­viselt lévén — írja levelében — szinte felesleges hangsúlyoznom, hogy azok a tö­rekvések, elvek és követelmények, melyek a Hadviseltek Országos Pártjának általam ismert programmjában kifejezésre jutottak, teljesen egyeznek azokkal az irányelvekkel, melyek az idevágó kérdéseknél politikai te­vékenységemben eddig is vezettek. Ameny- nyiben az újonnan megalakult törvényho­zásban tettlegesen résztvehetek, minden erővel törekedni fogok azon, hogy a párt programmjában foglaltak törvényes intéz­mények alakjában" volt bajtársaim javára minden vonatkozásban megvalósuljanak. Hogy mindenki lássa, mire vállalkozott őrgróf Pallavicini György, éppen ezért a Hadviseltek Országos Pártjának programmját közölni fogjuk lapunk legközelebbi számában. *****V***V**ß*ß*+A***Afi0*V*AßAM Lapunk húsvéti számát — a villa­mos áram szünetelése miatt — csak egynapos késéssel tudtuk expediálni. Halap- és diuafáru- kereskedők figyelmébe! Aki a nyári szezonra férfi-, valamint gyermek szalma­kalapokat óhajt beszerezni, bizalommal forduljon az alant jegyzett cég­hez s kérjen mintaválasztékot. Fröhlich Sándor : szalmakalap iparvállalata : H aj dunánás. Her k Dániel táncművészeti akadémiát végzett oki. tánctanár tanfolyama f. hó 19-én (szerdán) kezdődik, a „Koronás-szálló tánctermében. Legújabb és legkedveltebb táncok: diák'foborzó, francim-boston és szalon-simmi. tessék a minden eredeti formájából kifordított, éjjeli mulatókban bemutatott, szalon- simmivel összetéveszteni. Saphir és Brada rendszerével lesz tanitva. || Francia-boston és Simmi ff • ® pár óra alatt elsajátítható. •• Tisztviselők részére külön csoport. Ilii MaMl mM-óra, előjegyzés szeriül. Tandíj 220 K. (Két részletben fizethető.) Beiratások 19-én (szerdán) a tánc­teremben, délután és este a tanfolyam megkezdéséig. MT Diákok (diák-leányok) az intézetekben kapnak utasítást. hogy Kakuk névre változtatták át a népek a becsületes Hantó nevet. Vilma asszony néha keserűen kifakadt: — Mégis C3ak szomorú dolog az, hogy negyven évig törtük-zuztuk magunkat a munkában s még sem vittük annyira, hogy az én elköltött háromszáz pengő hozomá­nyomat vissza tudtuk vo'na szerezni! . . . — Ne busulj asszony, visszajöhet még a te hozományod, mire mégegy3zer raenyasz- szony Ieszesz . .. koporsóra, szemfödőre . . . — No, olyan nagy csoda énvelem már nem történik az életben, hogy háromszáz forintom legyen . . . A következő napon kiütött a borzal­ma» világháború, mely a négyéves, kegyet­len, ’ örvényes, pusztitó forgatagával sok millió embert elpusztított, tönkretett; igen sokakat pedig rneggazdagitott a sok szegény ember keservesen szerzett filléreiből. Az utóbbiak közé tartozott Dani is. Bezzeg fellendült most öregségére a mes­tersége. A népek (még a szomszédos falu­beliek is) egymásnak adták át a szoba ki­lincsét, hízelegtek, könyörögtek neki, (az igazi nevét is megtanulták), hogy a cipő­jüket csinálja meg előbb. Nem alkudoztak most órákhosszat vele, pedig ugyancsak bor­sos árt kért a portékáért. — Hadd fizessenek most! — dörzsölt® boldogan össze bütykös kezeit. — Tudod asszony, beveszem most rajtuk mindazt, a mit negyven érig más cipészekhez hordtak. Az ia szerencséje volt, bogy a háború előttröl jócskán maradt olcsó portékája, amit most óriási áron adott el. Mire a há­ború, e pokoli szörny, a mindent felperzselő fullánkjával a negyedik évébe xnyult, már negyven s egynéhány darab ezresbankó szé­gyenkezett szuette, rozoga ládájában. — Ugye mondtam, hogy visszajön a hozományod ? ! Vissza is jött és nagyobb kedves pajtásokat is hozott magával . . . Lá­tod asszony, mégis csak jó valamire a há­ború ! Jól beütött nekünk ! — rakosgatta ki estéakint a kedves pajtásokat az asztalra, akárcsak kártyák lettek volna s boldogan legeltette rajtuk a pislogó kis szemét. Egy ilyen boldog szemlélődés közben érkezett számára ismét egy levél a harc­térről. Vilma asszony vette át a postástól a7, udvaron, bevitte emberének: olvassa fennhangon, hogy mind a ketten egyszerre megtudják, mit ir a gyöngyöm Dani gyerek a harctérről ? — Ni-ni, de furcsa, idegen irás ! Ezt hát nem a mi fiunk irta . . . Olvasni kezdte a levelet. De meg­akadt s egyszercsak annyira megakadt, hogy le is éjié kezéből a szemlére sorakoztatott kedves pajtások közé. Égő szeméből könnyár fakadt . . . — Látod ember, látod ! — szól Vilma asszony vérző szívvel — jónak mondtad a borzasztó, gyilkos háborút — a sok pénz­ért .. . bűnért, mit adott . . . B$ár most mit ér az neked, mit ér nekem is, mikor azt meg elrabolta tölünk, ami szivünknek legdrágább, legféltettebb volt ? ! Dani bácsi nem szólt, nem felelt. Un­dorodva, gyfilölittel csapott le az asztalra, a kedves pajtásokra s lesöpörte a padlóra. Vilma asszony szedte fel később. Aztán ful­dokló zokogással borult a gyászhirt hozó kis levélre . . . hangzatos nevekkel ne hagyja magát félrevezetni, a Pyram a legjobb!

Next

/
Thumbnails
Contents