Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-04-16 / 16. szám
1922. április 16. 3. oldal. _ MffiÖVÁRI HÍRLAP elvezetett bennünket a lakásunkra. Most nagyon jó dolgom van. Mikor megérkeztem, mindjárt adtak nekem két narancsot, egy almát, süteményt, sajtot, vajas kenyeret és két bögre tejet. Nekem csak az fáj, hogy beszélnek hozzám és én nem tudok visszafelelni. Most leirom, hogy mit ettünk útközben a vonaton. Vasárnap este volt rizsleves, hétfőn reggel grizlevest reggeliztünk, délben volt huslevés, babfőzelék hússal, este borsólevest kaptunk. Kedden délben gulyást ettünk, uzsonnára lekváros kenyeret kaptunk. Csak egy nem volt elegendő. Olyan szomjasok voltunk sokszor, mert kevés vizet kaptunk. Kezeiket csókolja Irén. Kedves jó apa és mama ! A levelet megkaptam s nagyon megörültem neki. Akinél vagyok, annak a foglalkozása asztalos. Van három öreg, a gyermekek öten vannak, de már idősek, a legfiatalabb is olyan idős, mint a mama. Én már járok iskolába is, magyar iskolába, de azért tanulunk hollandul is. Azt is tetszik kérdezni, hogy milyen az étkezésem? Még tízóraira is tojást, tejet és vajas kalácsot kapok, ebéd után is tojás és tej van. De már kezdek is kövóredni, pirosodni. Odenzal kisebb város. Keresztül mentünk Németországon, Bruck-Királyhidán egyszer le is szálltunk. Hogy hogyan estem el ? ügy estem el, hogy a padló síkos volt, mert a lányok sokat csúszkáltak rajta s annál síkosabb lett, minél többet csúszkáltak rajta és ahogy mentem, megsiklottam, elestem, de most már nem fáj. Nagyon gazdag házban lakom, majdnem a falak fele üvegből van, 4 szoba van benné, a ház körül nagy kert terül el. Amikor ide érkeztem, megmértek és 27 kiló voltam. Én úgy szólítom őket: bácsi, néni. Egy lány lakik közel hozzám, aki a negyedik csoportban utazott. Ahogy megérkeztem, délután már tiszta ruhát kaptam. Meg is ajándékoztak már. Kaptam egy pár cipőt, harisnyát, három kötényt, két ruhát, egy szvettert, két alsó szoknyát, egy háló- reklit, egy kabátot, egy kalapot, egy gyöngyöt, négy szalagot, két labdát, egy kis asztalt, egy iskolai táskát, egy kis iskolát és egy kis sparheltot. Itt a hollandi népek olyan jók, hogy mikor bementünk az iskolába, már minden ott volt. Édesapa, nem lehetne valahogy elküldeni a hittankönyvemet, mert aki a közelemben lakik, annak nine». Itt küldöm a holland néninek és bácsinak a fényképét. Kérlek Icu, ird le az amerikai címet egészen. Küldök a levelemben egy pár bélyeget is. Kezeiket csókolja Irén. Örgróf Pallauieini György támogatja a Hadviseltek Orsz. Pártjának programmját. Ismeretes, hogy érdekeinek védelmére április 2 án Dombóváron is megalakult a Hadviseltek Országos Pártjának helyi csoportja. A helyi csoport egy küldöttségének élén Látrányi István, tartalékos főhadnagy arra kérte a kerület volt nemzetgyűlési képviselőjét, hogy legye magáévá a Hadviseltek Pártjának programmját s legyen annak támogatója a jövő nemzetgyűlésen. Pallavicini őrgróf most a vezetőséghez intézett levelében örömének ad kifejezést, hogy a Hadviseltek Országos Pártjának dombóvári csoportja megalakult. Magam is hadviselt lévén — írja levelében — szinte felesleges hangsúlyoznom, hogy azok a törekvések, elvek és követelmények, melyek a Hadviseltek Országos Pártjának általam ismert programmjában kifejezésre jutottak, teljesen egyeznek azokkal az irányelvekkel, melyek az idevágó kérdéseknél politikai tevékenységemben eddig is vezettek. Ameny- nyiben az újonnan megalakult törvényhozásban tettlegesen résztvehetek, minden erővel törekedni fogok azon, hogy a párt programmjában foglaltak törvényes intézmények alakjában" volt bajtársaim javára minden vonatkozásban megvalósuljanak. Hogy mindenki lássa, mire vállalkozott őrgróf Pallavicini György, éppen ezért a Hadviseltek Országos Pártjának programmját közölni fogjuk lapunk legközelebbi számában. *****V***V**ß*ß*+A***Afi0*V*AßAM Lapunk húsvéti számát — a villamos áram szünetelése miatt — csak egynapos késéssel tudtuk expediálni. Halap- és diuafáru- kereskedők figyelmébe! Aki a nyári szezonra férfi-, valamint gyermek szalmakalapokat óhajt beszerezni, bizalommal forduljon az alant jegyzett céghez s kérjen mintaválasztékot. Fröhlich Sándor : szalmakalap iparvállalata : H aj dunánás. Her k Dániel táncművészeti akadémiát végzett oki. tánctanár tanfolyama f. hó 19-én (szerdán) kezdődik, a „Koronás-szálló tánctermében. Legújabb és legkedveltebb táncok: diák'foborzó, francim-boston és szalon-simmi. tessék a minden eredeti formájából kifordított, éjjeli mulatókban bemutatott, szalon- simmivel összetéveszteni. Saphir és Brada rendszerével lesz tanitva. || Francia-boston és Simmi ff • ® pár óra alatt elsajátítható. •• Tisztviselők részére külön csoport. Ilii MaMl mM-óra, előjegyzés szeriül. Tandíj 220 K. (Két részletben fizethető.) Beiratások 19-én (szerdán) a táncteremben, délután és este a tanfolyam megkezdéséig. MT Diákok (diák-leányok) az intézetekben kapnak utasítást. hogy Kakuk névre változtatták át a népek a becsületes Hantó nevet. Vilma asszony néha keserűen kifakadt: — Mégis C3ak szomorú dolog az, hogy negyven évig törtük-zuztuk magunkat a munkában s még sem vittük annyira, hogy az én elköltött háromszáz pengő hozományomat vissza tudtuk vo'na szerezni! . . . — Ne busulj asszony, visszajöhet még a te hozományod, mire mégegy3zer raenyasz- szony Ieszesz . .. koporsóra, szemfödőre . . . — No, olyan nagy csoda énvelem már nem történik az életben, hogy háromszáz forintom legyen . . . A következő napon kiütött a borzalma» világháború, mely a négyéves, kegyetlen, ’ örvényes, pusztitó forgatagával sok millió embert elpusztított, tönkretett; igen sokakat pedig rneggazdagitott a sok szegény ember keservesen szerzett filléreiből. Az utóbbiak közé tartozott Dani is. Bezzeg fellendült most öregségére a mestersége. A népek (még a szomszédos falubeliek is) egymásnak adták át a szoba kilincsét, hízelegtek, könyörögtek neki, (az igazi nevét is megtanulták), hogy a cipőjüket csinálja meg előbb. Nem alkudoztak most órákhosszat vele, pedig ugyancsak borsos árt kért a portékáért. — Hadd fizessenek most! — dörzsölt® boldogan össze bütykös kezeit. — Tudod asszony, beveszem most rajtuk mindazt, a mit negyven érig más cipészekhez hordtak. Az ia szerencséje volt, bogy a háború előttröl jócskán maradt olcsó portékája, amit most óriási áron adott el. Mire a háború, e pokoli szörny, a mindent felperzselő fullánkjával a negyedik évébe xnyult, már negyven s egynéhány darab ezresbankó szégyenkezett szuette, rozoga ládájában. — Ugye mondtam, hogy visszajön a hozományod ? ! Vissza is jött és nagyobb kedves pajtásokat is hozott magával . . . Látod asszony, mégis csak jó valamire a háború ! Jól beütött nekünk ! — rakosgatta ki estéakint a kedves pajtásokat az asztalra, akárcsak kártyák lettek volna s boldogan legeltette rajtuk a pislogó kis szemét. Egy ilyen boldog szemlélődés közben érkezett számára ismét egy levél a harctérről. Vilma asszony vette át a postástól a7, udvaron, bevitte emberének: olvassa fennhangon, hogy mind a ketten egyszerre megtudják, mit ir a gyöngyöm Dani gyerek a harctérről ? — Ni-ni, de furcsa, idegen irás ! Ezt hát nem a mi fiunk irta . . . Olvasni kezdte a levelet. De megakadt s egyszercsak annyira megakadt, hogy le is éjié kezéből a szemlére sorakoztatott kedves pajtások közé. Égő szeméből könnyár fakadt . . . — Látod ember, látod ! — szól Vilma asszony vérző szívvel — jónak mondtad a borzasztó, gyilkos háborút — a sok pénzért .. . bűnért, mit adott . . . B$ár most mit ér az neked, mit ér nekem is, mikor azt meg elrabolta tölünk, ami szivünknek legdrágább, legféltettebb volt ? ! Dani bácsi nem szólt, nem felelt. Undorodva, gyfilölittel csapott le az asztalra, a kedves pajtásokra s lesöpörte a padlóra. Vilma asszony szedte fel később. Aztán fuldokló zokogással borult a gyászhirt hozó kis levélre . . . hangzatos nevekkel ne hagyja magát félrevezetni, a Pyram a legjobb!
