Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-02-12 / 7. szám
VI. évfolyam Dombóvár, 1922. február 12 7. szám Előfizetési árak: egész évre 100— K, félévre 50-— K, negyedévre 25-— K. Fgyes szám ára: 2 korona; pályaudvaron 3 K. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI 'HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent-László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy-utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) „Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország!“ XI. Pius pápa. A hetedik szavazás után felszállóit a várva várt fehér füst a sixtusi kápolna kéményéből, hogy tudtára adja a várakozó népnek az örömhírt: van uj pápa. S nemsokára rá a Szent Péter-templom külső erkély-ablakának sötét hátterében feltűnt az arany kereszt és VI. Pius finom, fehérruhás alakja bontakozott ki fényes kíséretéből. A nagy néptömeg örömujjongva fogadta az uj pápát, aki áldásra emelte kezeit és megáldotta Rómát és az egész világ kereszténységét. A konklávé hamar végzett s aránylag fiatal bíborost emelt a pápai székre. Nevének világgá rö- pitésekor megkezdődtek a találgatások és jóslások s egyénisége mögött, karrierjének sorozatos állomásaiból következtetéseket vontak le a szentszék irányváltozására. Egyesek a Piusok politikájának egyenes követőjét látják Ratti Achilles- ben, mások a könyvtárak csarnokából csak nemrég kilépő tudóst jellemzik az uj Pontifexben. Minket, katolikusokat s velünk együtt az emberiség jóérzésü millióit hidegen hagyja ez a találgatás s titokzatos jóslás, mert tudjuk, hogy ahhoz a nagy horderejű valósághoz, hogy megvan a Pápa, mindez jelentőséLeuél. Irta: Flnta Sándor. Álmodtam. Levelet kaptam egy sokszor megbántott és elfe’ejtett, kedves, jó asszonytól. Sírva olvastam. Még most is látom a betűit s még most is fájnak és mosolyognak előttem, drága szavai . . . Kedves, jó Sándor, mindenekelőtt arra kérem, hogy ezeket a sorokat sohase mutassa senkinek. Nyugodt életű asszony vagyok már s nem szerétném, ha magán kívül másvalaki is szánakozva tekintene rám. Én nem birnám el ennek a terhét, úgyis sokat szenvedek, mikor senkise látja. Az uram jó, udvarias, még a gondolataimat is ellesi. Becéz, mint a babákat szokás. Szeret ápolni, védelmez s én mégis sokszor félek mellette, hogy nem lesz erős és nem tud megvédeni — maga ellen, Sándor. Látja, ezért irok s ezért közeledem alázatosan magához s ezért kérem, hogy ne nehezítse a sorsomat és ne kínozza az én azegóny, jó uramat, akit ón nagyon szeregében föl nem ér. — Mi XI. Pius trónralépéseker annak a mérhetetlen örömnek adunk kifejezést, hogy a világ erkölcsi életének halásza újra kezébe vette az iránytűt s mint a szeretet imperátora szétküldi a bék*ség áldott szavait. Mi XI. Pius- ban hódolva köszöntjük a nyugtalan emberiség vezetőjét s hatalma diadalmas fényében nem a lelkeket és nemzeteket letipró győzőt látjuk, hanem az eszményeket, hitet visszaadó jó pásztort. Nekünk a vatikáni nagy fogoly nemcsak uralkodónk, de atyánk is, aki immár elindult vigasztalni a történelem véres avarján elhullott lelkeket, hogy a nemzetek nagy összeomlásából a boldogság mezejére terelje őket. Különösen mi magyarok csüg- gesztjük Xí. Pius szelid alakjára szemünket, hogy árvaságunk magános fájdalmában koronázza meg krisztusi jóságával, ha nem is a homlokunkat, de a szenvedésünk sebhelyeit. Ezer esztendővel ezelőtt egyik kegyes emlékű elődje a magyar földet gazdag kincsekkel díszített koronával fonta át s tette egységessé, ma is erre van égető szükségünk. Fogyó erkölcsi életünk s történelmi bizodalmunk romlandó gyökérszálait erősítse, áldja és óvja s akkor a mai szenvedő magyarság s az utánunk jövő boldog nemzedék úgy foglalja imádságába a nevét, mint a megmentő vezérét. K. tek, mert ő az egész élete munkájával szeret engem. Kedves é3 vidám udvarlóim közölt ő volt a Iegcsöndesebb és a legállhata- tosabb, sőt a legerősebb és a legáldozatkészebb is, mert el mert egy kényes baba- kisasszonyt minden járulék nélkül venni. Mindig hálás-yagyok érte és sohase akarok megfeledkezni erről. Látja, Sándor, ezért irok magának s ezért kérem, hogy igyekezzék úgy irányítani a dolgait, hogy csak nagyon ritkán találkozzék velünk s ha találkozik, akkor is hamarosan menjen el a kő zelünkből gyes okokkal. Erre kérem, Sándor, ha egy kicsit is szeret még. Erre kérem, mert nagyon sok titkos szenvedést okozott mindkettőnknek már. A korzón mindig magába ütközünk s amikor köszönt bennü két, oly szomorúan fehér az arca és sötét a szeme, hogy mind a ketten elhallgatunk. Én a szégyenkezéstől, az uram a félelemtől: hogy mi lesz, hogyan néz erre a feleségem. Ne jöjjön-a korzóra tizenkét óra után, Sándor! Mi majd csak akkor megyünk ki. Ugy-e majd előbb fog maga ott sétálni ? Köszönöm. Nem is hiszi, hogy mennyit szenved- tam a Rococobáloi is. Maga annyifelé röp- dösött a leányokkal és annyit mosolyogtak, [ Pusztulunk — neszünk. Mondanivalónk az eggke híveinek. (Folytatás.) Mindenekelőtt is túdnunk kell, hogy a föld még koránt sincsen gazdaguágosan kihasználva. Nálunk úgylátszik, mintha minden talpalatnyi földet beállítottunk volna az élelmezés szolgálati ba, —de, hogy szakszerű gazdálkodás mellett a mai hozadék- nak a háromszorosát is produkálhatnák, ahogy ez megtörténik Németországban, — arról nem is beszélek, — de ez nem igy van mindenütt. Csak egy tekintet a földtekére s meggyőződünk, hogy a földnek mintegy háromnegyed része lakatlan ; nincsen ember, aki megmunkálja. Brazíliának síkságai, Afrikának egyes lapályai az egész emberiséget eltarthatnák élelemmel. Oroszország termékeny síkságai lakosságának ötszörösét tarthatnák el. Ha ezekután még azt is meggondoljuk, hogy minő szép világot érhetnénk meg, ha a milliós hadseregek nem egymásnak, hanem az őserdőknek mennének s azokat irtanák, akkor igenis van okunk a reménységre, hogy még jó sokáig elölhetünk itt a földön s nine» mit félnünk az éhhaláltól. Biztató reményekkel nézhetünk tehát a jövőbe, ka a még művelés alá nem vont óriási kiterjedésű földterületekre gondolánk; de nem kevésbé biztat a föld kit nő kihasználhatósága is. A természet nem hagy cserben ! A tudomány, ipar, kereskedelem, ész és szorgalom mind összefog, hogy az anyaföld minél többet, jobbat, s minél könnyebben produkálhasson. Az a sokszor hangoztatott többtermelés nem tartozik épen az alaptalan álmok világába. Nap nap ulán jobban belehatolunk a természet titkaiba. Bár az állandó kihasználás által a használat alatt levő földről leszedtük már a tejfölt, különféle mesterséges beleavaíkozás folytán mégis sikerül a föld termőképességét megtartani, sőt fohogy az uram alig mert táncoltatni, hogy hátha fel talál kérni valaki ; alig mert táncoltatni, hátha ügyetlen lesz a többi ügyes táncos között ; alig mert az asztalnál ülni velem, hátha nem mulat jól az ő szegény kis asszonya. Sokat szenvedett az uram, mert mindig a maga fürgeségét látta a parkett forgatagában. Oh nagyon fájt nekem, hogy maga fel se kért egy kis fordulóra se és mennyire örültem ennek ! Ne menjen el, Sándor, a lisztviselők báljába, oda még el szeretnénk menni és szeretnénk mulatni, vigadni a farsang végén ! Ne menjen el, Sándor, ne táncoljon akkor a közelünkben... ! ügy- e nem lesz ott ? Köszönöm. A korcsolyapályán elcsúsztam a múltkor. Maga egyszerre ott termett és segített az uramnak és a zsebkendőjével porolta a fagyos havat a ruhámról. Olyan kedves volt és éreztem," hogy nagy-nagy szeretet gondozott most engem és nem mertem arra gondolni, hogy melyik segítség volt raort jobb, gyöngédebb. Csak boldog voltam, hogy annyi ember közöl maga észrevette a kis balesetet és maga segített. Olyan jó volt tudni ezt. De, ugy-e, többet nem siet oda hozzánk ? Ne helyettesítse a férjemet, hadd 1 ápoljon, gondozzon ö maga, hadd legyen
